A Rosetta szűk látóterű kamerájának 15 kilométeres magasságból készített felvételein jól látható, amint a Philae elhúz az üstökösmag felszíne felett, majd az első földet érés pontján megpattan, és nagyjából 45 fokos irányváltás után továbbrepül. A kutatók még nem akadtak rá a leszállóegység jelenlegi helyére, azonban e felvétel alapján legalább az elpattanás utáni mozgásirányra és sebességre következtethetnek.
A képen látszik az első földet érés nyoma a talajon – ebben azért olyan biztosak a kutatók, mert ugyanarról a területről pár perccel korábban is készítettek felvételt, és ezen még nem látszottak a bemélyedések a felszínen.
A Philae akkumulátorai szombat hajnalban merültek le, a leszállóegység azonban szerencsére még el tudta küldeni a mérési adatait. Ezekről a nagy nyilvánosság sokat még nem hallhatott, de a talaj szerkezetét vizsgáló MUPUS nevű eszköz adataiból annyit már biztosan tudunk, hogy a felszín jóval keményebb volt a vártnál, ami megmagyarázhatja, hogy a leszálláskor miért nem sikerült jobban csillapítani a becsapódás erejét.