Nem szorulnak mentésre azok a gólyák, amelyek itthon telelnek át. A Magyar Madártani Egyesület szerint az utóbbi időkben egyre gyakrabban fordul elő, hogy egyes madarak nem repülnek Afrikába. A legutóbb Páty és Tárnok térségéből kaptak jelentést ilyenről.
Ezek a madarak általában egészségesek és röpképesek, itthon maradásuk oka, hogy ezt kevésbé kockázatosnak érzik, mint az oda-vissza akár 20 000 km-es vonulást, ez egy alapvető alkalmazkodási, evolúciós stratégia. Az MME szerint mindig vannak az átlagostól eltérő viselkedésű egyedek, amelyek évezredeken, évmilliókon keresztül el is pusztulnak, de ha változik a környezet (mint napjainkban a klímaváltozás hatására), akkor életben maradnak, szaporodni tudnak és utódaiknak is átadják az egyre sikeresebb viselkedési, sőt testisajátosságaikat.
Az egyesület emlékeztet, a fehér gólyák rendkívül változatos táplálkozású madarak, elsősorban rovarokat esznek, de férgeket, pajorokat, halakat, kétéltűeket, kígyókat, békákat, kisrágcsálókat, a talajon talált énekesmadár-tojásokat és -fiókákat is fogyasztanak. Az áttelelő példányok a téli álmot nem alvó egereken, pockokon élnek, ezekre a szántókon, gyepeken vadásznak.
Az MME szerint rendkívül egyszerűen le lehet ellenőrizni, hogy ezek a madarak egészségesek-e: ha megzavarják és elrepül, akkor minden rendben, ha nem repül el, akkor gond lehet (erre az esetre itt talál információkat). Vagyis, ha a madarat a tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában állva látni, akkor minden rendben. Télen előszeretettel melegednek kémények közelében.
Az itthon maradó fehér gólyák között egyre több a veterán, vagyis olyan, amely már túlélt legalább egy áttelelést. Az ilyen madarak sikeres és egyre finomodó túlélési stratégiával vághatnak neki a következő télnek. Lehet őket etetéssel is segíteni: sok madár számít is már erre a korábban. Táplálékigényük változó lehet, hidegebb időben több, enyhébb időben kevesebb ételt adjunk nekik.
Egy gólya napi adagja lehet: