2012. augusztusában a Leicesteri Egyetem, a Leicesteri Városi Tanács és a III. Richárd Társaság közösen ásatásba kezdett a tanács parkolója alatt, ahol vélhetőleg a York-uralkodó csontjai nyugodtak - a régészeket az vezette nyomra, hogy a 17. században egy helyi polgármester, Robert Herrick udvarához tartozott a terület, ahol állítólag kőtömb állt azzal a felirattal, hogy ott nyugszik III. Richárd, Anglia egykori királya.
A kutatók valóban megtalálták az uralkodó csontjait, de még csak most, a pontos genetikai elemzés alapján vált biztossá, hogy valóban ő feküdt itt, az egykori Greyfriars kolostor falai közt.
III. Richárd volt az utolsó York-házból származó uralkodó - őt követték a trónon a Tudorok, akik vérvonalához a jelenlegi uralkodó, II. Erzsébet is tartozik. Richárd összesen két évig gyakorolhatta hatalmát, ekkor ugyanis Tudor Henrik ellen vonult a bosworthi ütközetben, és életét vesztette. Ő volt az utolsó angol király, aki csatában esett el - halála lezárta a rózsák háborúját a York és a Lancaster ház között. Nevéhez nem fűződik túl sok pozitívum - Shakespeare is gonoszként tüntette fel III. Richárd című drámájában, és állítólag hidegvérrel megölette unokaöccseit a Towerben, akikre vigyáznia kellett volna.
Az utolsó York-király földi maradványait győzedelmes ellenfele, VII. Henrik Leicesterbe szállíttatta, és a Newarke templomban kiállíttatta, hogy mindenki megbizonyosodhasson haláláról. Nincsenek konkrét feljegyzések arról, hol nyert végső nyughelyet Richárd - a legvalószínűbb verzió az volt, hogy az egykori Greyfriars kolostorban temették el, amely egykor a mai leicesteri városi tanács területén állt. A 2012-ben kezdődő ásatás során meg is találták a király maradványait, mára pedig 99,999% bizonyossággal állíthatjuk, hogy valóban ő feküdt a parkoló betonja alatt.
A genetikai elemzés segített megállapítani, hogy hogyan is nézhetett ki életében az uralkodó - az összes őt ábrázoló portré ugyanis legalább halála (1485) után 25 évvel készült, így egyik sem volt igazán megbízható. A kutatók megállapították, hogy Richárdnak szőke haja és kék szeme lehetett, legalábbis gyerekkorában, de a hajszíne később besötétedhetett. Bebizonyosodott az is, hogy valóban gerincferdülése volt, ezért jobb válla jóval lejjebb helyezkedett el, mint a bal.
Arra azonban senki nem számított, hogy az utolsó Plantagenet király földi maradványai alapjában rengethetik meg az angol trónöröklési ágat. A genetikai elemzés során ugyanis probléma nélkül sikerült bebizonyítani a ma élő nőági leszármazottakkal való rokonságot - a mitokondriális genom, amely kizárólag anyai ágon öröklődik, tiszta genetikai egyezést mutatott. A probléma viszont az Y-kromoszómával kezdődött: ez az apai ági öröklődést mutatja, és III. Richárdnál egyetlen ma élő férfi leszármazott esetében sem egyezik.
A Leicesteri Egyetem kutatói a Nature Communications tudományos folyóiratban fejtették ki a vizsgálatok eredményeit. Itt megjegyezték, hogy valószínűsíthető: a trónöröklés folyamatában valahol megakadt az 500 éves apai ági vérvonal, azaz valamelyik nőági rokon hűtlen volt férjéhez.
III. Richárd és a jelenleg az Egyesült Királyság trónján ülő II. Erzsébet között 19 generáció áll - még az is megeshet, hogy maga III. Richárd volt az, akinek nem királyi vér folyt az ereiben. "Hogy a mai kifejezést a szó szoros értelmében használjuk, lehet, hogy fattyú volt" - írta dr. Turi King, az egyetem egyik kutatója a tanulmányban. Ha Richárd mégis jogos örökös volt, a vizsgálatok akár részben az egész Tudor dinasztia helyét megkérdőjelezhetik az angol trónon - bár VII. Henrik nem csak vérvonal alapján vált királlyá, hanem egyszerűen el is foglalta a trónt.
Mivel a 32 évesen elhunyt Richárd nem hagyott hátra fiú trónörököst, a kutatók a csontváz DNS-ét üknagyapjáéval, III. Eduárdéval hasonlították össze. A hűtlenség valószínűleg valahol a Richardot és távoli unokatestvérét, Henry Somersetet összekötő férfiágon történhetett - Beaufort ötödik hercegét ugyanis már össze tudják kötni a ma élő férfi rokonaival.
A Leicesteri Egyetem kutatási osztályának feje, Kevin Schürer úgy gondolja, a leggyanúsabb szál valószínűleg III. Eduárd és fia, Genti János lancasteri herceg között áll - a fiúról ugyanis már akkor rebesgették, hogy nem Eduárd, hanem egy flamand hentes gyereke. Mivel ő volt IV. Henrik apja, ha valóban nem királyi vér folyt az ereiben, az az egész Tudor-ház öröklési jogát megkérdőjelezné.
Persze amíg biztosat nem tudunk, addig nem jelenthetjük ki, hogy meginogna a brit királynő helye a trónon. A monarchia mindig is többféle irányban haladt tovább, ezért szinte lehetetlen biztosra megmondani, befolyásolta-e II. Erzsébet uralkodói jogát az, ha több mint 500 évvel ezelőtt valahol megszakadt a királyi vérvonal.