Ha megijed vagy dühös, akkor a törpe lajhármaki (Nycticebus pygmaeus) a feje fölé emeli a karját, és pofáját a hóna alá dugja. Ilyenkor a felkarján lévő mirigyben (brachiális mirigy) termelődő anyaggal keni be magát, illetve valószínűleg a szájába is juttat belőle.
A mirigy váladéka a lajhármaki nyálával összekeveredve az emberre is veszélyes méreganyagot alkot.
A lajhármaki mérge harapással vagy a váladékkal bekent szőréről juthat az áldozatba. Noha a maki kis emlősöket is zsákmányul ejt, ezek elpusztításához rendszerint nem használja a mérgét. Ennek fő feladata az önvédelem.
Ha egy embert megharap egy lajhármaki (ami főként állatgondozókkal szokott megesni), az illető valószínűleg nem hal meg (eddig egyetlen halálos makiharapás sem történt), de igen kellemetlen perceket élhet meg. A méreg ugyanis sok emberben anafilaxiás sokkot okoz.
Ez az allergiás reakció helyi duzzadással (beleértve az arc és a torok megdagadását), rendkívül erős viszketéssel és szívmegállással járhat. Ezt a reakciót egy fehérje okozza. A kutatók kimutatták, hogy ez a fehérje szerkezetileg nagyon hasonlít a macskákban található Fel-d1 fehérjéhez. Ez a macskafehérje vált ki allergiás reakciót az emberekből.
A természetben azonban főként a ragadozók elriasztására szolgál ez a fehérje. Hatékonyan tartja távol a macskaféléket és több más állatot.