Sárkánycsontokkal kezdődött a dinók szédületes pályafutása

Egy T. rex életnagyságú modellje a Walking with Dinosaurs című kiállításon Londonban

A kihalt őshüllők az elmúlt 200 évben semmit nem veszítettek népszerűségükből. Mind a laikusok, mind a paleontológusok körében töretlenül őrzik vezető szerepüket az őslénytani témák között. Bár még napjainkban is rendszeresen kerülnek elő eddig ismeretlen fajok, a leíró munkák mellett ma már sokkal fontosabb szerepe van a leletek értelmezésének.

Hatalmas dinoszaurusz- és egyéb őshüllő-csontokkal már nagyon régóta rendszeresen találkoztak az emberek, és kezdetben leginkább sárkánycsontoknak tartották őket. Azonban már annak is kétszáz éve, amikor az első helytálló értelmezések megszülettek ezekkel a maradványokkal kapcsolatban. Az angol Mary Anning 1811 és 1830 között több méter hosszú, de erősen kilapított teljes csontvázakat fedezett fel Dorset területén.

A mára már világhírű Lyme Regis falu mellett kibukkanó, 200 millió éves kőzetekből előkerült maradványoknak a mai delfinekhez hasonló fogazott csőrük volt, a többi bélyegük viszont inkább a hüllőkéhez hasonlított. Mivel a csontok mellett tengeri kagylók és ammoniteszek maradványai helyezkedtek el a bezáró kőzetben, nyilvánvaló volt, hogy ezek az állatok (mint később kiderült, Ichthyosauriák és Plesiosauriák) egykor a tengerekben éltek.

Mary Anning portréja Forrás: Wikipedia

Ezzel csaknem egyidejűleg, 1825-ben rejtélyes csontokat találtak a dél-angliai Sussex területén. Az ősmaradványoknak levél alakú, fűrészes élű fogai voltak, melyek mellett találtak egy kúpos, tülök alakú 15 centiméteres csontot is. Gideon Mantell orvos írta le a leleteket, és Iguanodonnak nevezte el a furcsa állatot. Rekonstrukcióján az állat orra végére helyezte a kúpos csontot, ami valójában az állat hüvelykujjának módosult karma volt. Miután további leletek is kerültek elő a területen és komoly rivalizálás alakult ki az amatőr Mantell és Richard Owen professzor között.

Ichthyosaurus koponya (illusztráció) Forrás: Wikipedia

Owen 1842-ben ismerte fel, hogy az Iguanodon és a Megalosaurus csontok kihalt állatfajok maradványait képviselik. Ő találta ki a dinoszaurusz (rettenetes gyík) kifejezést 1841-ben, hogy megkülönböztesse ezeket kihalt fajokat a ma élő hüllőktől. A 19. század közepén Owen újradefiniálta a dinoszauruszok külső megjelenését, és félelmetes ragadozókká alakította át Mantell kígyószerű csúszó-mászóit. Számításai szerint a dinoszauruszok hatszor akkorák lehettek, mint az elefántok. Életnagyságú modellekből készített kiállítása a londoni Crystal Palace-ban hatalmas népszerűségnek örvendett. Az egyéb európai dinoszaurusz leletek között kiemelkedő esemény volt, amikor 1878-ban belga bányászok 40 Iguanodon példány csaknem teljes csontvázát fedezték fel munka közben.

Dinoszaurusz-háború

Észak-Amerikában az 1800-as évek elején dinoszaurusz lábnyomokat találtak, melyeket hatalmas madaraknak tulajdonítottak. Ezek a háromujjú nyomok szolgáltatták az első bizonyítékokat, hogy néhány dinoszaurusz nem négy lábon járt. Az 1870-es években két iskolai tanár egymástól függetlenül dinoszaurusz csontokat talált Colorado területén, amelyeket keletre küldtek különböző szakértőknek meghatározás céljából. Tulajdonképpen ez indította el a hosszan tartó személyes rivalizálást Otheniel Charles Marsh, a Yale Egyetem professzora és Edward Drinker Cope, a kalandos életű kutató között.

A közöttük dúló ún. dinoszaurusz-háború eredményeképpen 1877 és 1895 között körülbelül 130 új faj került elő a két ellenségeskedő kutató expedíciói során. Marsh 1880-ban állította össze a Brontosaurus (mennydörgő gyík) első rekonstrukcióját. Jogosan feltételezte, hogy ezek a hatalmas Sauropodák lehettek a legnagyobb állatok, amelyek valaha éltek a szárazföldeken. Cope alig 40 éves szakmai pályafutása során 1200 tudományos publikációt közölt (bennük mintegy 1000 új faj leírásával), és állítólag végrendeletében megpróbálta elérni, hogy az ő koponyáját jelöljék ki a Homo sapiens faj holotípusának.

Brontosaurus csontváza Forrás: Wikimedia Commons

A dinoszaurusz-óriások annyira megragadták még a laikusok képzeletét is, hogy világszerte kutatni kezdtek a maradványaik után. Az egyik legjobb megtartású és legteljesebb ismert példány például egy 1907-ben talált Brachiosaurus volt Kelet-Afrikában (22 m hosszú, 12 m magas, 50 tonna). Ekkoriban derült ki, hogy a dinoszauruszok között nem csak hatalmas növényevők, hanem félelmetes ragadozók is lehettek. Az Amerikai Természettudományi Múzeum expedíciója egy csaknem teljes csontvázat és koponyát talált Észak-Montana felső-kréta kőzeteiben. A hatalmas, két lábon járó húsevő a Tyrannosaurus rex nevet kapta. A csontváz felállítva 6 m magas és 12 m hosszú volt, és a becslések szerint elérhette a 7 tonnát; állkapcsában pedig 20 cm hosszú, hatalmas fogak sorakoztak.

Tyrannosaurus rex életnagyságú modellje a Walking with Dinosaurs című kiállításon Londonban Forrás: AFP/Adrian Dennis

Magyarországon is vannak

Az Amerikai Természettudományi Múzeum az 1920-as években szervezett kutató expedíciókat a mongóliai Góbi-sivatag területére Roy Chapman Andrews vezetésével, ahol számos addig ismeretlen őshüllő faj mellett az első dinoszaurusz tojások is előkerültek. Sokak szerint Andrews-ról mintázták meg a kedvelt mozihős, Indiana Jones alakját. Hamarosan kiemelkedő jelentőségű lett Dél-Amerika területe is, ahonnan az 1960-as évektől kezdve bukkannak elő szenzációs leletek. Patagónia a hatalmas dinoszauruszok vidéke volt, így például a valaha élt legnagyobb dinoszauruszok (a Titanosauridák) Argentína Neuquén tartományából ismertek. Az utóbbi évtizedekben Kína vált a legfontosabb kutatási területté, ahonnan folyamatosan jönnek elő a szebbnél szebb leletek (például a Liaoning tartományból származó tollas dinoszauruszok, melyeknek nagyon finom részletei is megőrződtek a finom szemcsés bezáró kőzetben).

Végül, de nem utolsó sorban, az utóbbi évtizedben Magyarország is felkerült a dinoszaurusz kutatások térképére. Ősi Attila irányításával 2000 óta folynak az ásatások az iharkúti felhagyott bauxitbánya területén. Évről-évre kerülnek elő újabb leletek, melyek alapján már számos eddig ismeretlen fajt írtak le a bakonyi kréta időszaki üledékekből (pl. Hungarosaurus, Bakonydraco, Iharkutosuchus, Ajkaceratops, Pannoniasaurus). Az új eredményekről mi is rendszeresen beszámoltunk.

Egy hazai dinoszaurusz rekonstrukciója Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A dinoszauruszok kutatása ma is a legnépszerűbb kutatási területek közé tartozik a paleontológián belül. A kezdetekhez képest persze jelentősen átalakult a kutatások célja és módszertana. Ma már nem az a kutatók legfontosabb célja, hogy újabb és újabb fajokat írjanak le, hanem sokkal lényegesebb, hogy az egyes leleteket értelmezzék. Izgalmas kérdésekből pedig akad bőven, amelyekre egyre gyakrabban a választ is megtalálják a szakemberek. Ilyen „forró téma” például a dinoszauruszok melegvérűsége, a dínók és a madarak rokonságának vizsgálata, a dinoszauruszok mozgása, táplálkozása, társas viselkedése, szaporodása, kicsinyeik gondozása és nevelése, és nem utolsó sorban a dinoszauruszok kihalása a kréta időszak végén számos más csoporttal egyidejűleg. Manapság igen népszerű kutatási téma a csontjaik szövettani vizsgálata, melyben a hazai kutatók is élen járnak az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport keretén belül (lásd például korábbi cikkünket a fiatal őshüllők repülési szokásairól).