Amerikai és argentin paleontológusok a Titanosauriákhoz tartozó hatalmas méretű, új dinoszauruszt fedeztek fel és írtak le. A 26 méter hosszú, mintegy 65 tonnás Dreadnoughtus schrani a legnagyobb ismert szárazföldi állat, amelynek a testtömegét pontosan ki tudták számolni. A korábban ismert legnagyobb tömegű dinoszauruszt szintén Patagóniában találták, az Elaltitan a kutatók szerint 47 tonnás lehetett.
Jelen esetben a pontos számítást az tette lehetővé, hogy a csontoknak a 45%-a, illetve az egyes csonttípusoknak a 70%-a előkerült a patagóniai lelőhelyen (sajnos a koponya hiányzik). Mivel az összes korábban ismert nagytestű Titanosauria dinoszaurusz viszonylag hiányos és töredékes leletek alapján ismert, az új példány rendkívüli lehetőségeket biztosít a paleontológusoknak arra, hogy a Földön valaha élt legnagyobb állatok anatómiájáról és biomechanikai tulajdonságairól minél többet megtudjanak.
A rendkívüli leletet Kenneth Lacovara, a Drexel Egyetem kutatója fedezte fel Patagónia déli részén. A Dreadnoughtus tömege egy tucatnyi afrikai elefánténak felelt meg, vagy ha a témához illő példát keresünk, akkor hét T. rex-et kellett volna a mérleg másik serpenyőjébe ültetni az egyensúly eléréséhez. Az állat hatalmas méretet az is jól mutatja, hogy a maradványokat négy terepi szezon alatt, 2005 és 2009 között tudták kiszabadítani a bezáró kőzetből. Némileg meglepő módon azonban a csontszövettani vizsgálatok azt mutatták, hogy a 65 tonnás állat még nem volt teljesen felnőtt, amikor elpusztult.
Az új nemzetséget és új fajt képviselő maradványok részletes leírása csütörtökön jelent meg a Scientific Reports folyóiratban. Ez a dinoszaurusz a nagytermetű, növényevő Titanosauriákhoz tartozott. A nem mindennapi példánytól több mint 100 csont került elő: így például a 9 méter hosszú farok csigolyáinak nagy része, a majdnem 1 méter átmérőjű nyakcsigolya, a lapocka, számos borda, lábujjak, egy karom, az állkapocsnak egy kis része egyetlen foggal. Az állat testsúlyának számítása szempontjából pedig az a legfontosabb, hogy mind a mellső, mind a hátsó végtagoknak csaknem az összes csontja rendelkezésre áll (például a csaknem 2 méteres combcsont és egy felkarcsont). Egy kevésbé teljes és valamivel kisebb méretű csontváz is előkerült ugyanazon a lelőhelyen.
A Titanosauriák figyelemreméltó dinoszaurusz-csoportot alkotnak, a tehéntől az ámbráscetig tartó mérettartományban. A legnagyobb Titanosauriákról azonban viszonylag keveset lehet tudni, mivel legtöbb esetben a maradványaik nagyon hiányosak. Például az Argentinosaurus hasonló, vagy akár még nagyobb is lehetett, mint a Dreadnoughtus, de a csontvázából mindössze egy fél tucat csigolya, egy sípcsont és néhány egyéb töredék ismert, ráadásul a számításokhoz szükséges végtagcsontok szinte teljesen hiányoznak. A Futalognkosaurus volt eddig a legteljesebb ismert nagyméretű Titanosauria, de annak a példánynak is hiányzik a legtöbb végtagcsontja, a farka és a koponyája.
A paleontológusok digitalizálták mindkét Dreadnoughtus példány csontjait és elkészítettek egy háromdimenziós digitális rekonstrukciót. Ennek a megoldásnak számos előnye van, hiszen a világ bármely részéről letölthetik a kutatók, a digitális másolatok nem porladnak el és nem sérülnek, mint a valódi csontok vagy a gipszmásolatok. A jövőben ez a megoldás az eddigieknél jóval nagyobb teret kaphat, különösen az olyan nagyméretű, és súlyos leleteknél, mint amilyen a Dreadnoughtus.
A digitalizált csontok tökéletesen megőrződött mély izomtapadási nyomokat mutatnak, amelyek nagyon sok információt szolgáltatnak a dinoszaurusz izmainak funkciójáról és erejéről. Ezek az információk sajnos a legtöbb Sauropodánál hiányoznak. Az így szerzett adatok ráadásul segítenek megérteni a dinoszauruszok testfelépítését, növekedési sebességét és egyes biomechanikai tulajdonságokat is.
A kutatók szerint ekkora testmérettel és ráadásul egy nagyon erős farokkal felfegyverkezve, a Dreadnoughtusnak nem kellett tartania senkitől. A hatalmas test viszont megkövetelte, hogy a 77 millió évvel ezelőtt élt állat szinte folyamatosan táplálkozzon a Dél-Amerika déli csücskét borító mérsékelt övi erdőkben. A gigantikus növényevőnek mindennap jelentős kihívás lehetett elegendő kalóriát bevinni. Mindeközben nem mozgott túl sokat, mivel akár egy órán keresztül is egy helyben állhatott, amíg volt elérhető levél a közeli fákon és a páfrányokon. Ezután arrébb ballagott pár lépéssel, és folytatta tovább a legelést. A felnőtt Dreadnoughtus túl nagy falat lehetett a ragadozóknak, de ideális célpont volt a dögevőknek, ha egy-egy példány természetes okokból, vagy valamilyen környezeti katasztrófa miatt elpusztult.
Ezt támasztja alá, hogy a paleontológusok kisebb ragadozó és dögevő Theropodák fogait fedezték fel a két csontváz mellett. A csaknem teljes és összefüggő csontvázak viszont egyértelműen arra utalnak, hogy ezt a két példányt elpusztulás után viszonylag gyorsan betemette az üledék, mielőtt még lebomlott volna, vagy a dögevők széthurcolták volna az egyes darabjaikat.