Már most is hatalmas eredményeket hozott az az amphipoliszi feltárás, amelyben Görögország legnagyobb ismert sírhelyét találták meg. A sír története egészen Nagy Sándor koráig nyúlik vissza, nagyjából a Kr. e. 4. század utolsó felére. Úgy tűnik, nagyon fontos személy nyughelye lehetett– legalábbis a mérete, díszítettsége és a bejáratát őrző, ma már fej nélküli szfinxek erre engednek következtetni. A kamrákban egy ismeretlen azonosságú csontvázat találtak, egyes feltételezések szerint Nagy Sándor anyjának földi maradványait .
A Kasta-domb geofizikai szkennelése után kiderült, hogy a már megtalált kamrákon kívül további mesterséges üregeket rejt a föld – méghozzá elég masszívakat. Azt, hogy a sírban kit találtak meg, talán már 2015 első felében megtudjuk, az újabb kamrák feltárására pedig nyáron lehet számítani.
1937 óta foglalkoztatja a kutatókat a gyönyörű szőke női pilóta, Amelia Earhart eltűnése és az, hogy pontosan hol is lehetnek annak a Lockheed Electra repülőgépnek a roncsai, amellyel elindult, hogy megkerülje a Földet. Korának leghíresebb női pilótája úgy tervezte, hogy ez lesz az utolsó útja, utána visszavonul, de 1937. július 2-án a Csendes-óceánon, a Howland-sziget felé közeledve eltűnt, és soha nem érkezett meg célállomására.
2014. október 28-án Ric Gillespie, a Történelmi Légijármű-helyreállítási Nemzetközi Társaság (The International Group for Historic Aircraft Recovery, TIGHAR) ügyvezető igazgatója bejelentette, hogy kutatócsoportjuk egy lakatlan korallsziget, Nikumaroro atoll közelében olyan roncsokat talált, amelyek valószínűleg Earhart gépéhez tartoztak.
Ha valóban a felfedezőnő gépét találták meg, akkor ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy Earhart mégsem a Csendes-óceánba zuhant, hanem Fred Noonan navigátorral sikerült leszállniuk a lakatlan Nikumarororóra. A TIGHAR csapata nyárra szervezi az expedíciót a feltételezett roncsokhoz.
Több mint kétezer éve, a Kr. e. 1. században süllyedt el az a hajó, amelyet most nyáron fognak újra megvizsgálni – korábban, az 1900-as évek elején ugyanis szivacshalászok már találtak néhány nagy értékű tárgyat, de a kutatók úgy gondolják, több értékes leletet is rejthet még a roncs.Az antiküthérai hajó valószínűleg görög luxuscikkeket szállíthatott Kis-Ázsiából Rómába – a roncsból bronz- és márványszobrokat, ékszereket és bútormaradványokat hoztak fel, és itt találták meg a híres antiküthérai szerkezetet is, amely a mai napig fehér folt a régészek számára.
A furcsa bronz lelet egyfajta „mechanikus számítógép”, amelyet a Naprendszer objektumainak pozicionálására, a holdfogyatkozások kiszámítására használtak – valószínűleg Kr. e. 205-ben készítették, jó ezer évvel azelőtt, hogy hasonló szerkezetek megjelentek volna a világ más részein.2014-ben a Görög Kulturális Minisztérium és a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) közös projektbe kezdett, amelynek a „Visszatérés Angiküthérára” nevet adták. A roncs majdnem 55 méter mélyen fekszik, a kutatók pedig már készítettek róla 3D-s térképet – nem lesz egyszerű vállalkozás, ugyanis a leletek akár 300 méterre is elszóródhattak a törzstől.
A Fehmarnbelt-kapcsolat a balti-tengeri Fehmarnbelt tengerszoros alatt húzódik majd, és a Németországhoz tartozó Fehmarn és a dániai Lollandot köti össze hamarosan – az előkészítő munkálatok során azonban fontos új-kőkori leleteket találtak, amelyeket előbb részletesen szeretnének feltárni.
Többek között 5000 éves lábnyomokat, sőt, halászgátak sokaságát is felfedezték, ami arra enged következtetni, hogy már a kőkori emberek is igyekeztek megbirkózni a tenger pusztító erejével. A kérdéses lábnyomok arra utalnak, hogy egykor legalább két ember lépkedett az iszapos fövenyen.
A régészek a lábnyomok és halászezközök mellett egy 5500 éves fejszét is találtak, amelynek még a nyele is a helyén van. A kutatók ezen kívül lapátra, íjakra és fejszeszárakra bukkantak. A Lolland-Falster múzeum régészei, akik az ásatást vezetik, úgy gondolják, hogy 2015-ben új és értékes információkhoz jutnak a környék kőkori életéről.
2012-ben indult, 2014-ben kapott nagyobb jelentőséget, és 2015-ben fog kiteljesedni az a projekt, amelyben III. Richárd csontjait és nyughelyét vizsgálják – tavaly derült ki ugyanis, hogy valóban az angol uralkodó földi maradványait találták meg egy leicesteri parkolóban. A DNS-vizsgálatok nem csak azt állapították meg, hogy valóban az utolsó Plantagenet királyról van szó, hanem azt is, hogy milyen étrenden élt, és milyen betegségei voltak – az 1483-1485-ig uralkodó Richárd ugyanis gerincferdüléstől szenvedett, ezért jobb válla jóval lejjebb helyezkedett el, mint a bal.
Az egykori királyt az őt megillető pompával március 26-án temetik majd újra a Leicester katedrálisban, miután egy hétnapos programsorozatot rendeznek a tiszteletére – ebben többet tudhatunk majd meg arról az uralkodóról, akinek halálával lezárult a Rózsák háborúja.