Az élet első pillanatai a nagy kékségben

A felvételen jól látható a születésben lévő ivadék feje a has alatti úszók között

Angol tengerbiológusoknak először sikerült nyílttengeri körülmények között cápaszülést lefotózniuk.

Páratlan esemény az óceánon

A University of Chester tengerbiológusainak a Fülöp-szigeteken, Monad Shoal közelében először sikerült megörökíteniük egy pelágikus, nyílttengeri életmódot folytató cápafaj, az óceáni rókacápa születését. A páratlan eseménynek az egyetem két kutatója, Simon Oliver és kollégája, A. E. Bicskos Koszo voltak a szemtanúi.

A felvételen jól látható a születésben lévő ivadék feje a has alatti úszók között Forrás: A.E. Bicsko Koszo

A kutatók a közel négy méter hosszú ragadozó furcsa viselkedésére figyeltek fel; a nőstény rókacápa többször is hátrakapott a has alatti úszóihoz. ( A páros has alatti úszók között található az állat kloakája, amelyen át megelli ivadékait.) Rövidesen ezt követően jelent meg az újszülött feje az úszók között, amit a két szerencsés kutatónak a mellékelt felvételen sikerült is megörökítenie.

Emlősökhöz hasonló szaporodásbiológia

A cápa-alakúak (Selachimorpha) szaporodásbiológiai szempontból három csoportra oszthatók, a tojásrakó, az ál-elevenszülő (ovovivparus) és az elevenszülő (viviparus) fajokra. Az ál-elevenszülő cápáknál a nőstény testén belül kel ki a tojásból az ivadék, ezzel szemben az elevenszülő fajoknál, - az emlősökhöz hasonlóan – az embrió a placentán fejlődik ki.

A trópusi vizekben honos óceáni rókacápa legfőbb jellegzetessége a rendkívül hosszú farokúszó lebeny Forrás: wikimedia.org

A cápák szaporodásbiológiája abból a szempontból is eltér a csontos halakétól (Osteichtyes) hogy nem külső, hanem belső megtermékenyítéssel szaporodnak, párzáskor - szintén hasonlóan az emlősökhöz -, a hím és a nőstény egyed valódi kopulációt hajt végre. Néhány fajnál ismert az uteruszon belüli kannibalizmus, az ivadékok felfalják egymást, és csak a legéletrevalóbb látja meg a napvilágot. Ez utóbbi fajokra, mint például a homoki tigriscápára (Carcharias taurus) jellemző, hogy csak egyetlen, legfeljebb kettő ivadékot hoznak világra. Mivel az óceáni rókacápa is egy, vagy két ivadékot ellik, a kutatók azt feltételezik, hogy ennél a fajnál is létezik a méhen belüli kannibalizmus. A cápák a csontos halaktól eltérően csak kisszámú ivadékot hoznak a világra ( általában 2 és 40 újszülött között) eme sajátos szaporodásbiológiájuk, pontosabban alacsony reprodukciós rátájuk miatt különösen sérülékenyek.

Egy cápa, amely a farkával vadászik

Az óceáni rókacápát (Alopias pelagicus) H. Nakamura japán ichtyológus írta le először 1935-ben. A rókacápafélék családja (Alopidae) három fajból, az említett óceánin kívül a nagy szemű (Alopias superciliosus) és a közönséges rókacápából (Alopias vulpinus) áll.

Az óceáni rókacápa a trópusi indo-pacifikus térségben honos faj Forrás: wikimedia.org

Az óceáni rókacápa kizárólag a trópusi indo-pacifikus térség lakója, a Vörös-tengertől Polinéziáig, illetve Mexikó csendes-óceáni partvidéig terjedt el. Az átlag 3,5 -4 méter hosszúságú, és a partoktól távoli nyílttengeri régióban élő ragadozó legszembetűnőbb sajátossága a farokúszó rendkívül hosszú felső lebenye, amely az állat teljes testhosszának nagyjából a felét teszi ki.

A rókacápák egészen különleges módon használják farkukat a zsákmány elejtéséhez; becserkészik a fő táplálékukat alkotó kisebb rajhalakat, majd a hosszú farkukkal hirtelen erős csapást mérnek a rajra, és az ütéstől elkábított halakat ezután már könnyedén összeszedik. A beágyazott videón a rókacápa különleges vadászati technikáját tekinthetjük meg.