Minél több információt begyűjteni a kisbolygóöv két legnagyobb objektumáról, a Vestáról és a Ceresről. Ez a 2007 szeptemberében indult Dawn-űrszonda tudományos célja. A két égitest azért érdekes, mert a kis- és törpebolygók fejlődéstörténete arról szolgáltat adatokat, hogy milyen viszonyok között alakult ki a Naprendszer.
A Vestát már 2011 októberében megközelítette az űrszonda, 2015 február-márciusában pedig a Ceres van soron. Az enyhén összelapult alakú Ceres a legnagyobb törpebolygó a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövben.
Az űrszonda január 13-án készített friss fotókat a Ceresről. A kissé elmosódott felvételek elsősorban navigációs célra készültek 383 ezer kilométeres távolságból. A képeken azért így is kivehetők a Ceres kráterei.
Január végére viszont már a Hubble űrtávcső képeinél is nagyobb felbontású felvételeket fog szolgáltatni a Dawn, ahogy 5900, 1300, majd 690 kilométerre közelíti meg a törpebolygót.
A Cerest egy szicíliai csillagász, Guiseppe Piazzi fedezte fel 1801-ben. Átmérője 950 kilométer, ami egyharmada a Holdénak. Eleinte bolygónak minősítették, de évek során kiderült, hogy csak egyike a Marson túl elhelyezkedő kisbolygóöv objektumainak. Felszínét vízjég borítja.
2014-ben jelentették be az Európai Űrügynökség, az ESA kutatói, hogy a Ceresen időről időre vízgőz tör fel a vastag jég alól. Ezt nagyjából így lehet elképzelni:
A kitöréseknek két oka lehet. Az első szerint ez akkor következik be, amikor a kisbolyó a legközelebb kerül a Naphoz, a másik szerint folyékony víz lehet a jég alatt, amely gejzírek kürtőjén át tör a felszínre.
A kérdésekre valószínűleg választ adnak a Dawn szolgáltatta adatok a kisbolygó tömegéről, sűrűségéről, belső szerkezetéről, forgási jellemzőiről, krátereinek jellegzetességeiről. A szonda öt hónapon át tartózkodik a törpebolygó közelében.