Sejtelme sem volt egy east rudhami (Norfolk, Nagy-Britannia) farmernek arról, milyen értékes tárgyat talált a szántóföldjén. Egy nagyjából derékszögben meggörbített, körülbelük 1,8 kilós bronzdarabról van szó, amelyet a gazdálkodó tizenkét éven át ajtótámaszként használt. Amikor ki akarta dobni, egy barátja javasolta, hogy jobban jár, ha előtte megnézeti egy régésszel.
Szerencséje volt. Mint a vizsgálatból kiderült, a tárgy egy különösen ritka, 3500 éves bronzkori dísztőr. A tulajdonos beleegyezett abba, hogy a Norwichi Kastélymúzeum vásárolja meg tőle a tárgyat. A nagyméretű dísztőr 2014 novemberében cserélt gazdát 40970 fontért, számolt be a Smithsonian Intézet magazinja egy brit régészeti blog alapján (a vételár mai árfolyamon 16,79 millió forintnak felel meg). A tárgyat itt lehet megnézni.
A tőr nagy ritkaságnak számít, mert ezen kívül csak öt hasonló tárgy került elő eddig: kettő Franciaországban, kettő Hollandiában és egy szintén Norfolk grófságban, Oxboroughban. Az öt tőr méretében és díszítésében is annyira hasonló, hogy valószínűleg ugyanannak a műhelynek a termékei.
A 68 cm hosszú tárgy semmiképpen sem lehetett mindennapi használatban a kastélymúzeum régészei szerint, mert láthatóan nem volt éle, nincsenek rajta lyukak a nyél rögzítéséhez, és a mérete is túl nagy. Feltehetően szertartási célból hajlították meg, és a rituálisan végképp használhatatlanná tett tárgyat a tulajdonosa mellé temethették.
Itt találták meg a dísztőrt
A kora bronzkorban a fémművességet csak helyi jelleggel művelték, egy-egy mester a szűkebb környezete számára gyártott tárgyakat, akárcsak a fazekasok. A középső bronzkorban fellendült a termelés. A dísztőrök luxustárgyaknak számítottak, hiszen egy ekkora, gyakorlatilag használhatatlan tárgyat birtokolni a hatalom és befolyás jelképe volt a régészek feltételezése szerint.
A bronz ötvözet, hagyományosan 90 százaléknyi rézhez 10 százalék ónt adagolnak. A két fém közül az ónhoz volt nehezebb hozzájutni. A bronzkori Európában ónlelőhelyek a mai cseh-német határon fekvő Cseh-szász érchegységben, az Ibériai-félsziget északnyugati partvidékén, Bretagne-ban, valamint a Brit-szigeteken a mai Cornwall és Devon területén voltak. Ebből következik, hogy egykor drága dolog lehetett beszerezni egy majdnem kétkilós dísztárgyhoz szükséges ónt.