Az MIT szakemberei 600 kísérletet végeztek el, melyek során vízcseppeket ejtettek különböző magasságokból 16 különböző természetes és 12 különféle mesterséges talajtípusra. Ennek célja a különböző esőintenzitások szimulálása volt: minél magasabbról ejtették a cseppeket, annál sebesebben csapódtak a felszínbe. A jelenséget nagysebességű kamerákkal rögzítették.
Azt találták, hogy amint az esőcsepp a talajra hullik, és a felszínhez lapul, apró légbuborékokat ejt csapdába. A buborékokba a talajból illatanyagok és mikrobák is kerülhetnek, melyek a vízcseppen keresztül felfelé áramolva a levegőbe jutnak. Ezzel a mechanizmussal ideális körülmények között aeroszolcseppek százai képesek kiszabadulni néhány mikroszekundum leforgása alatt.
A részecskekiszabadulás mértéke elsősorban a vízcsepp becsapódásának sebességétől, valamint a talaj tulajdonságaitól – például az áteresztőképességétől - függött. Hevesebb zápor idején az esőcseppek túlságosan nagy tempóval zuhannak a talaj számtalan pontjára, ez pedig lehetetlenné teszi a buborékképződést. A fenti videóban megszemlélhetjük a folyamatot.
Fontos szempont, hogy a kutatók szerint nem csupán illatanyagok, de kórokozók is kerülhetnek ilyen módon a levegőbe, és ezáltal belélegzéssel a szervezetbe. Az eredményeket a Nature Communications szaklapban publikálták.