A Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmány szerint Japán keleti részén csaknem egy évtizede lassan, folyamatosan erősödött a nyomás, amely végül két nagy földlemez összeütközéséhez vezetett. Az így keletkezett földrengés váltotta ki a pusztító szökőárat, amely a fukusimai atomerőművet is elárasztotta.
A földrengés 2011. március 11-én, a Japán keleti partvidékén lévő Szendai városától mintegy 200 kilométerre keletre történt a Csendes-óceán alatt. A Richter-skála szerinti 9-es erősségével ez volt a legnagyobb földrengés, amelyet valaha mértek. A törésvonalak a Japán-árokban húzódnak, ahol a csendes-óceáni lemez az észak-amerikai lemez alá bukik. A kutatók szerint ilyen földlemezmozgások vezetnek a legtöbb pusztító földrengéshez, ezeket azonban nagyon nehéz ellenőrizni, mivel ritkák az ilyen vetődések.
Kokecu Kazuki és Jokota Juszuke, a Tokiói Egyetem munkatársai az egész Japánban GPS-állomásokkal rendelkező GeoNet-hálózat adatait elemezték ki. Ezek alapján összeállítottak egy térképet az érintett tartományokban, Tohokuban és Kantóban észlelt földmozgásokról az 1996. március 21. és 2011. március 8. közötti időszakról. A következő napon, március 9-én mértek a műszerek egy 7,3-es erősségű előrengést.
"Kutatásaink megmutatják, hogy egy GPS-hálózat segítségével szemmel tarthatóak a lassú mozgások" - hangsúlyozta Kokecu. Ezek a mozgások ahhoz vezetnek, hogy az egyik földlemez a másik alá csúszik és egy erős rengéssel járó törést vált ki.
A kutató azonban kiemelte: még mindig nem bizonyított, hogy minden nagy földrengést a földlemezek lassú elmozdulása előzi meg.