Eredményeink arra utalnak, hogy az Univerzum 13,8 milliárd éves történelme során folyamatosan keletkeztek földméretű bolygók, ami nyitva hagyhatja az ősi élet létezésének lehetőségét – írta Tiago Campante (Birminghami Egyetem) és Steve Kawaler (Iowai Egyetem) az Astrophysical Journal című szaklapban megjelent tanulmányban.
A két csillagász kutatása alapján a Földtől 117 fényévre elhelyezkedő Kepler-444 elnevezésű ősi csillag 25 százalékkal kisebb a Napnál.
A körülötte keringő öt exobolygó méretei a Merkúr és a Vénusz átmérője közé esnek, és nagy valószínűséggel kőzetbolygók. Annyira közel keringenek a csillagukhoz, hogy kevesebb, mint tíz nap alatt megkerülik. Sajnos ez azt jelenti, hogy felszíni hőmérsékletük messze meghaladja a Merkúrét, így nem valószínű, hogy bármilyen élet megjelenhetett rajtuk. A csillagászok szerint a Kepler-444 annyira fényes, hogy távcsövekkel jól észrevehető.
Kawler és munkatársai a csillag belsejében terjedő hanghullámok vizsgálatával állapították meg a tulajdonságait. A hanghullámok hatással vannak az égitest hőmérsékletére, a hőváltozások miatt pedig az objektum fénye pulzálni fog. A „fénylüktetésből” következtetni lehet a csillag átmérőjére, tömegére és korára.
Amikor a bolygók elhaladnak központi csillaguk előtt, annak fényességében ugyancsak apró változások következnek be. A Kepler-űrtávcső ezeket az alig mikro-nagyságú módosulásokat mérte, így fedezte fel a Kepler-444 körül keringő planétákat.
„A Kepler-444 az egyik legősibb csillag a galaxisunkban, és egyúttal az első csillaggeneráció tagja” – mondta Kawler, megjegyezve, hogy az újonnan talált fényes égitesthez képest a Nap szinte gyermeknek tekinthető a maga 4,5 milliárd éves korával. A felfedezésből arra lehet következtetni, hogy a bolygók már közel 7 milliárd évvel a mi Naprendszerünk születése előtt megjelenhettek a csillagok körül.
Az eredmények segíthetik a csillagászokat a Tejútrendszer történetének precízebb tanulmányozásában.