Masszív féreglyuk lehet a Tejútrendszerben

Elméletileg egyetlen hatalmas téridő-alagút lehet a galaxisunk olasz, amerikai és indiai asztrofizikusok számításai szerint. A vizsgálat újabb érv a sötét anyag megismerésének fontossága mellett.

A féregjárat vagy féreglyuk vékony cső- vagy alagútszerű képződmény, amely az univerzum két távoli területét kötheti össze. Az egyirányú féreglyukak lehetőségét Albert Einstein 1935-ben bizonyította be Nathan Rosen amerikai-izraeli fizikussal.

Fél évszázaddal később, 1985-ben Kip Stephen Thorne amerikai elméleti fizikus dolgozta ki tanítványaival a kétirányú féreglyukak elméleti alapjait. Több elméleti fizikus számításai szerint elvileg féregjáratok olyan nagyok lehetnek, hogy ember vagy űrhajó is mozoghatna bennük.

Jelenet a Csillagok közöttből Forrás: InterCom

A Csillagok között című sci-fi is erre az alapra épül (rendezte Christopher Nolan). A film szerint a katasztrófa fenyegette emberiséget egy féregjáraton keresztül mentenék át egy távoli galaxisba. A filmhez maga Kip Thorne adott szakmai tanácsokat, és ő az egyik producere.

Óriási lehet a féregjárat

A trieszti nemzetközi posztgraduális oktatási és kutatóintézet, a SISSA (Scuola Internazionale Superiore di Studi Avanzati) munkatársai egy rendkívül részletes térképet használtak, amely arról készült, hogyan oszlik meg a sötét anyag a Tejútrendszerben. Ezt vetették össze a legújabb ősrobbanás-elméletekkel, azzal az előzetes feltételezéssel (pontosabban hipotézissel) kiegészítve, hogy léteznek tér-idő alagutak.

„Arra a következtetésre jutottunk, hogy e járatok egyike galaxisunkban működhet. Mi több, maga ez a féreglyuk is akkora lehet, mint egy galaxis” – mondta az olasz, amerikai és indiai asztrofizikusok kutatási eredményéről Paolo Salucci, a SISSA asztrofizikusa, a sötét anyag elismert szakértője. De van még valami. Akár át is utazhatunk egy ilyen alagúton, mert számításaink szerint közlekedhetünk rajta, ahogy sokan a Csillagok közöttben láttuk” – részletezte.

„Nem azt állítjuk, hogy galaxisunk egy féregjárat, csupán felvetjük ennek elméleti lehetőségét”

– tette hozzá Paolo Salucci, hangsúlyozva, hogy csupán matematikai számításokról van szó. A csoport munkáját összegző tanulmányt a az Annals of Physics szakfolyóirat közölte.

Nehezen bizonyítható, de bizonyítható

Kísérletileg tesztelhető-e valaha a SISSA tudósainak elmélete? Az olasz asztrofizikus szerint ez úgy lenne lehetséges, amennyiben a sötét anyag eloszlását a Tejútrendszerben, amely egy spirálgalaxis, összehasonlítanák egy más típusú közeli galaxis, például a Kis és a Nagy Magellán-felhő szerkezetével.

Szimuláció egy féregjáratról Forrás: Davide and Paolo Salucci

Természetesen e vizsgálatokat lehetővé tévő technológiára még soká kell várni, ám Salucci szerint kutatásaik ráirányítják a figyelmet arra, hogy milyen fontos megismerni a sötét anyag valódi természetét.

A világegyetem tömegének 23 százalékát adó sötét anyag régi és nehéz kutatási téma, mert olyan anyagról van szó, amely semmiféle elektromágneses sugárzást nem bocsáthat ki, például nem világít, de nem is nyeli el a fényt. Így csillagászati műszerekkel közvetlenül meg sem figyelhető, de közvetett módon számos tény utal a jelenlétére, többek között számos törpegalaxis nem maradna egyben, ha nem lenne e láthatatlan tömeg gravitációja.

Sötét anyag

Egyes elméletek szerint egy hipotetikus részecskecsoport, a neutralínók alkotják, amelyek létét eddig azonban sem az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetben (CERN) végzett kísérletek során, sem a világegyetemben nem sikerült megfigyelni.

„Kutatásaink azért érdekesek, mivel összetettebb képet festenek a sötét anyagról, amely egyfajta új dimenzió, valamiféle grandiózus galaktikus szállítórendszer lehet. Bármi is legyen, ideje újfajta szemszögből vizsgálni e rejtélyes anyag valódi természetét” – fejtegette Paolo Salucci.