Összeomlóban a Teremtés oszlopai

A Teremtés oszlopai az 1995-ös, valamint a 2014-ben készült felvételen

A NASA által a múlt héten publikált és világhírnévre szert tett Hubble űrfotókon látható fantasztikus kozmikus képződmények lehet, hogy már nem is léteznek.

Amit látunk, nem mindig a valóság

A Hubble űrtávcső segítségével Jeff Hester és Paul Scowen amerikai csillagászok még 1995 áprilisában készítették azokat a felvételeket a Messier M 16 emissziós por és gázködben található különleges alakzatról, amely találóan a "Teremtés oszlopai" elnevezést kapta. A NASA a múlt héten tette közzé e különleges alakú intersztelláris gáz és porfelhő nagyfelbontású képeit.

A Teremtés oszlopai emissziós kozmikus ködfelhő "pillérei" 4 fényév magasak Forrás: NASA/ESA/Hubble/Hubble Heritage Team

A Teremtés oszlopai az északi félteke Kígyó (Serpent) csillagképében található M 16, illetve NGC 6611 jelű Sas-ködben észlelhetők, távolságuk 7000 fényév. A három oszlopszerű kozmikus alakzat magassága 4 fényév, közel annyi, mint a Nap, és a hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima Centauri közötti távolság. E káprázatos kozmikus jelenséggel kapcsolatosan csupán egyetlen a probléma; a fantasztikus látvány ellenére nagy valószínűséggel már nem léteznek az oszlopok, illetve jelentősen átalakult a formájuk.

Gyilkos szupernova

A kozmosz folyamatosan változik, és az Univerzumot tekinthetjük az egyetlen valódi időgépnek. A világegyetemben nem létezik a virtuális egyidejűség; minél távolabbi objektumot figyelünk meg, annál messzebb látunk a múltba. Amit most észlelünk, az minden esetben egy múltbéli állapot. A világegyetemben időnként olyan nagy erejű rapid események játszódnak le, melyeknek gyors és felforgató hatásuk lehet kozmikus környezetükre.

A Teremtés oszlopai az 1995-ös eredeti, valamint a 2014-ben készült felvételen. Az "oszlop" teteján látható kékes ködös képződmény a gáz és porfelhőből távozó anyag Forrás: NASA/ESA/Hubble/Hubble Heritage Team

Ilyen esemény történt 6000 éve a Sas-köd közelében is, egy szupernova felvillanásával. ( A szupernova a Napnál nagyobb tömegű csillag fejlődésének végén kialakuló termonukleáris robbanás, amelynek során a szupernova luminozitása rövid időre meghaladhatja egy átlagos galaxis fényességét.) Nicolas Flagey, az Institute d’Astrophysique Spatiale kutatója a Spitzer-űrtávcső 2006-ban készített felvételeinek analízise alapján jutott arra a következtetésre, hogy a 6000 éve felvillant szupernova robbanás megsemmisíthette a Teremtés oszlopait, de mivel az objektum 7000 fényév távolságra fekszik tőlünk, csak 1000 év múlva szembesülhetünk vizuális látványként ezzel.

Semmi sem állandó

A "Teremtés oszlopai" hidrogénből és intersztelláris porból álló kozmikus felhő, amelynek atomjai a közeli fiatal és rendkívül forró nagytömegű kék és fehér csillagok sugárzása miatt ionizálódnak. „Lenyűgöző, hogy mennyire átmenetiek ezek a struktúrák. A kísérteties kékes köd a pillérek szélén a köd felforrósodó és űrbe távozó anyaga. Sikerült megörökítenünk ezt a nagyon rövid életű és egyedi momentumot” - nyilatkozta Paul Scowen, az Arizonai Állami Egyetem asztronómusa, a Teremtés oszlopainak egyik felfedezője.

Amit most látunk, a 6000 évvel ezelőtti szupernova robbanás következtében már aligha létezik Forrás: NASA/ESA/Hubble/Hubble Heritage Team

A 6000 éve felrobbant szupernova romboló hatását még nem láthatjuk, csak modellezni tudjuk. Racionálisan természetesen felfogjuk, hogy mindez miért történik. A fény – ami az információkat hordozza -, hatalmas távolságokat tesz meg, és csak azután érkezik a szemünkbe, hogy az események már rég lezajlottak. Az Univerzum a legfantasztikusabb időgép – fűzte hozzá a szakember. A Teremtés oszlopai belsejében kimutatott anyagkoncentrációk embrionális csillagok, a különleges gáz és porfelhő tehát új csillagok bölcsője is egyben.