A Microsoft egykori társalapítója, a többszörös dollármilliárdos befektető-filantróp és innovátor, Paul G. Allen nevével fémjelzett Stratolaunch Systems űripari vállalkozás közzétette a cég fejlesztés alatt álló rakétahordozó repülőgépének újabb szimulációs ábráit, valamint néhány, a gép építéséről készített felvételt.
Ha elkészül, a Roc fantázianévre hallgató kéttörzsű gép lesz a valaha épített legszélesebb szárnyfesztávolsággal rendelkező légi jármű. A tervek szerint, a 117 méteres szárnyfesztávolságú gép 540 tonna hasznos teherrel emelkedhet majd a levegőbe.
A hatalmas monstrumra szerelt, és a repülőgépről indított hordozórakétával elsősorban műholdak orbitális pályára juttatását, illetve űrrakomány szállítást tervezik. A Roc levegőbe emeléséről az utolsó generációs Boeing 747-400 típusú Jumbo Jet-nél alkalmazott hat darab General Electric CF 6 turbóventillátoros hajtómű gondoskodik.
A rakétát a 12 000 méteres szolgálati magasság elérése után, a repülőgép fedélzetéről indítják majd. A kéttörzsű, extrém széles szárnyú gép jobboldali törzsszekciójában foglal helyet a pilótafülke, a rakéta tartókonzolját a szárnyközépre szerelik.
Amióta az űrsikló program véget ért, saját hordozóeszköz híján az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) keresi az űrrakományok világűrbe juttatásának legköltséghatékonyabb módját, elsősorban többször felhasználható eszköz segítségével.
Az ezt célzó fejlesztésekben több magán űripari cég is részt vesz. A Stratolaunch Systems tervei szerint a Roc az idei év végén vagy 2016 elején fogja végrehajtani első felszállását, és 2018-ra tervezik az első fedélzeti orbitális pályára állítást.
A 2011-ben alapított Stratolaunch Systems vállalat nem tekint vissza túl hosszú múltra. Paul G. Allen mellett a vállalkozás másik kulcsembere Burt Rutan, a NASA Marshall Űrközpontjának (Huntsville, Alabama) veterán főmérnöke, aki a SpaceShipOne fejlesztési munkáiból is oroszlánrészt vállalat.
Rekordidő alatt, 2013 februárjára fejezték be a Kaliforniában fekvő Mojave Air and Space Port űrkikötő felépítését, a Roc befogadására is alkalmas hatalmas hangárral és széles kifutópályával.
A gigantikus repülőgép összeszereléséhez külön üzemcsarnokot kellett felépíteni. A viharos gyorsaságú fejlesztések hátterében a megfelelő tőkeerő áll; a főrészvényes Paul G. Allen 2015-ben a 47. helyen áll a világ leggazdagabb embereinek listáján.
Napjainkban az Airbus által épített, és 2007-től forgalomba állított A 380-as viszi a szolgálatban álló repülőgépek szárnyfesztávolsági világrekordját. Az A 380-800-as altípus 79,8 méteres fesztávolsága jelenleg a legnagyobb, a típus forgalomba állításával az addigi rekorder Boeing 747-400 a második helyre szorult.
Az eddig levegőbeemelkedett gépek közül azonban még mindig a világhíres repülőgép-fejlesztő, befektető és égi kalandor, Howard Hughes H-4 „Spruce Goose” (lucfenyő liba) repülőcsónak szörnye viszi a szárnyfesztávolsági pálmát, a maga 97,54 méter szélességével.
A nyírfából épített és nyolc, Pratt & Whitney csillagmotorral felszerelt monstrum egyetlenegyszer repült, 1947. november 2-án. Az óriási gép Los Angeles mellett emelkedett a levegőbe, a körülbelül két kilométeres táv során 21 méteres csúcsmagasságot, és 217 km/órás sebességet ért el.
A TWA egykori alapítója és számos repülési rekord birtokosának leviatánja mint egyedi repüléstörténeti kuriózum, az Oregon állambeli McMinnville Evergreen Aviaton Múzeumában látható.