Ez a rovar nem rajong a Valentin-napért

Egyes sáskafajok nőstényei a szingliséget választják a „boldog párkapcsolatok” helyett, és inkább klónozzák magukat. A kéretlen udvarlókat lelohasztó illatanyagokkal, vagy egy jól irányzott rúgással tartják távol maguktól. Az elutasító magatartásnak megvan az oka: a párosodás túlságosan veszélyes és fárasztó – áll az Animal Behaviour szaklapban megjelent kutatásban. 

A jelenség során – amelyet tudományosan szűznemzésnek (parthenogenezisnek) hívunk – a rovar megtermékenyítetlen petéiből nőstények fognak kikelni, amik tulajdonképpen az anyaállat tökéletes másai lesznek. Hímek hiányában a nősténynek nincs más választása, mint ezt a megoldást alkalmazni, de mi van akkor, ha udvarló szép számmal akad? Miért éri meg a szexuális szaporodással járó genetikai változatosságot feladni?

Az aszexuális szaporodás akkor jár előnnyel, ha a párosodás túlságosan költséges a nősténynek: a megfelelő hím megtalálása időigényes, nemi úton terjedő betegségeket kaphatnak, valamint könnyen a ragadozók áldozataivá válhatnak, ráadásképp még rövidebb ideig is élnek – írják az Új-Dél-Walesi Egyetem kutatói. Ezeket a veszélyeket tudják a szűznemzéssel kikerülni.

Koronás levéllábú sáska (Extatosoma tiaratum) Forrás: Frank C. Müller / Wikimedia Commons

Attól függ, ki a gyorsabb

A tanulmányban a leginkább falevelekre emlékeztető koronás levéllábú sáskákat (Extatosoma tiaratum) vizsgálták. Ezek a rovarok nem pusztán szűznemzéssel, hanem szexuális úton is szaporodhatnak – ezt hívjuk fakultatív szűznemzésnek. A kutatók azt figyelték meg, hogy a szűz nőstények kémiai anyagokkal – ahogy a szakértők hívták, „anti-afrodiziákumokkal” - próbálják magukat kevéssé kívánatossá tenni. Ha ez nem sikerül, akkor jöhet az erőszak nyelve, és heves csatába bocsátkoznak a kiéhezett udvarlókkal.

Azok a nőstények, akik mégis a szexuális szaporodás útjára kényszerültek, a megfigyelések alapján rövidebb ideig éltek és kevesebb petét raktak. Kérdéses, hogy ha ennyire költséges az ivaros szaporodás, akkor hogyhogy fenn tud maradni ezeknél az állatoknál? A kutatók szerint ez alapvetően attól függ, hogyan tudnak a hímek a körülményekhez adaptálódni. A koronás levéllábú sáskák hímjei ebben egész jól teljesítenek: többek között gyorsabbak a nőstényeknél és kiválóan repülnek. Ezen kívül potrohukon kampószerű szerv is található, amivel könnyedén megragadhatják a nőstény egyedek potrohát.