Fasori végjáték

Hetven éve, 1945 február 11-én a kora esti órákban a Budai-várdomb déli mellékutcáit mindenhol csendben gyülekező katonák tömege töltötte meg. Szinte tapinthatóvá vált a feszültség, amint az órák mutatója egyre közelebb ért a nyolcashoz.  Pontban este húsz órakor megtört a visszafojtott csend, a Városmajortól a Mechwart-térig húzódó szakaszon hangos gépfegyverropogás közben rajzottak ki a szűk utcákból az első támadóhullám katonái. Megkezdődött a második világháború egyik leghosszabb városostromának utolsó felvonása, a kitörési kísérlet.

Második Sztálingrád

Az 1944 október 29-től 1945 február 13-ig tartó és a hadtörténetbe csak budapesti csataként bevonult, a magyar főváros pusztulásával együtt járó hadművelet történelmünk szomorú epizódja. Budapest 52 napos ostroma a második világháború egyik leghosszabb helységharca volt, ezért is találó a város megpóbáltatásait jól kifejező „második Sztálingrád” hasonlat.

Budapest ostroma volt a második világháború egyik leghosszabb és legpusztítóbb helységharca Forrás: Wkimedia Commons

A súlyos pusztításon és a rendkívül elhúzódó ostromon kívül az is közös a két város sorsában, hogy mindkettő ostroma politikai döntésen alapult. Horthy elvetélt kiugrási kísérlete után az október 16-án német fegyveres segítséggel hatalomra került Szálasi-kormány nem sokat regnált Budapesten; már november végén hivatalaival együtt elhagyta a szovjet haderőtől szorongatott fővárost.

Szálasi Ferenc 1944 október 17-én a Sándor-palota bejáratánál. A nyilas kormányhivatalok már november végére elhagyták Budapestet Forrás: Bundesarchiv/Faupel

Szálasi eleinte nyílt várossá akarta Budapestet nyilvánítani, de ez ellentétes volt Adolf Hitler terveivel. A hungarista vezér, valamint báró Kemény Gábor külügyminiszter és kíséretük 1944 december 4-i németországi látogatásán a Führer azonban meggyőzte a nyilas vezetőket arról, hogy rövidesen egész Magyarország területét visszafoglalja. A német végső győzelemben fantaszta módjára bízó Szálasi a Hitlernél tett látogatása után már nem ellenezte, hogy a Führer "festungnak", azaz „erődnek”nyilvánítsa a magyar fővárost. Érdekes módon az Ausztria és Dél-Németország irányába törő Vörös Hadsereg, különösen annak déli hadseregcsoportjai, a 2. a 3. és a 4. Ukrán Front parancsnokai, Tyimosenko, Malinovszkij és Tolbuhin marsallok szintén nem tartották szükségszerűnek, hogy elhúzódó városostromba bonyolódjanak.

Rogyion Malinovszkij a Szovjetunió marsallja, és a 2. Ukrán Front parancsnoka ellenezte Budapest menetből történő elfoglalási tervét Forrás: Wikimedia Commons

Ennél sokkal fontosabbnak tartották, hogy a Vörös Hadsereg minél messzebb jusson el nyugati irányba. Sztálint végül a 4. Ukrán Front politikai főcsoportfőnöke, a katonai kérdésekben járatlan, ostoba és felfuvalkodott pártkáder, Mehlisz vezérezredes győzte meg arról, hogy Budapest bevétele a „semmire sem való magyar haderő” és a németek gyengesége miatt „sétagalopp” lesz. A szovjet diktátor politikai presztízskérdést csinált a magyar főváros elfoglalásából.

Dráma a Duna mentén

Miután kudarcba fulladt Budapest menetből való elfoglalása és kiderült, hogy a város jól kiépített védelmi rendszere, az Attila-vonal jóval erősebb a vártnál, Sztálin a város ostromára adott utasítást. A 2. és a 3. Ukrán Front támadóerőiből létrehozott Budapest Csoporttal szemben a fővárost a magyar I. és a német IX. SS-hadtest védte.

Beregffy Károly a nyilas kormány honvédelmi minisztere megszemléli az Attila-vonalat Forrás: Bundesarchiv

Miután Hitler Budapestet „erődnek” nyilvánította, december elején a IX. SS-hadtest parancsnokát, Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS Obergruppenführert (a Waffen SS-ben ez az altábornagyinak megfelelő rendfokozat volt) nevezte ki a magyar fővárost védő erők főparancsnokának.

Karl von Pfeffer-Wildenbruch Obergruppenführer, a IX SS-hegyihadtest parancsnokát nevezte ki Hitler a Budapestet védő csapatok élére Forrás: Bundesarchiv/Ege, Hermann

A Vörös Hadsereg 1944 december 20-án indította meg a Budapest bekerítését célzó offenzívát. December 24-én az első szovjet ékek Budakeszi felől elérték Budát, majd december 26-án Esztergom elfoglalásával bezáródott a gyűrű Budapest körül. A házról-házra folytatott öldöklő harc eredményeként 1945 január 18-án az oroszok kiértek a Dunához, Pest ezzel szovjet kézre került.

Adolf Hitler (balra) Göring birodalmi marsall társaságában. Hitler merev védelemhez való mániákus ragaszkodása komoly szerepet játszott a német veszteségekben. Budapestet "erődnek", azaz az utolsó emberig tartandó védelmi állásnak minősítette Forrás: World War History

A budai oldalon azonban még több mint három hétig folytak a harcok. Sztálin nem számított arra, hogy ennyire elhúzódik a város ostroma, és ilyen sokáig fogja erőit lekötni. A budapesti harcok elhúzódásában két tényező játszott szerepet; a védők elszántsága, és az erőteljes német felmentési kísérletek. Hitler még január elején Varsó térségéből Magyarországra vezényelte a Herbert Otto Gille Obergruppenführer parancsnoksága alatt álló IV. SS-páncéloshadtestet.

Herbert Otto Gille, a IV. SS-páncéloshadtest parancsnoka noha nem tudta felmenteni Budapestet, de kellemetlen pillanatokat okozott az oroszoknak Forrás: Bundesarchiv/Etzhold

Az elitegységekből álló hadtest háromszor is megkísérelte Budapest felmentését. A harmadik akció során egészen a Szentendre-Pomáz vonalig jutva, sikerült alaposan ráijeszteniük az oroszokra. Noha a felmentő hadművelet kudarcot vallott, mégis lekötötte a szovjet erőket, és ezzel elnyújtotta az ostromot. Amikor február 13-án az utolsó fegyver is elhallgatott Budapesten, gyászos képet mutatott az egykor oly pompás főváros.

Az ostrom után gyászos képet mutatott a főváros Forrás: Wikimedia Commons

A Várnegyed szinte teljesen megsemmisült, a Duna-hidakat felrobbantották, és az akkori 39 ezres lakásállomány háromnegyed része komolyan megsérült a harcokban.

Führer-ukáz és szétvert rádió

A Várhegyre visszaszorult német-magyar erők utánpótlása február elejére szinte teljesen megszűnt. Az ostrom kezdetén még 92 ezer főből álló német-magyar védőseregből február 11-én már csak 14 ezer német és 2000 magyar katona, valamint 2500 nyilas pártszolgálatos és civil készülődött a kitöréshez. Pfeffer-Wildenbruch többször sürgette a főhadiszállást, hogy engedélyezze a megmaradt erők szervezett kitörését. Az ekkorra már teljesen leépült, mániákus Hitler azonban az egyértelmű helyzet ellenére sem akart hallani a budai vár feladásáról.

Amilyen makacsul ragaszkodott Hitler Budapest védelméhez, ugyanolyan konoksággal erőltette Sztálin a magyar főváros ostromát. Hitler időt nyert, Sztálin pedig nyugati területeket vesztett Forrás: Wikimedia Commons

Pfeffer-Wildenbruch tábornok február 11-én délután három órára a IX. SS-hegyihadtest főhadiszállására hívatta a német egységparancsnokokat. Ekkor közölte velük, hogy aznap este nyolckor szervezett kitörést hajtanak végre, három egymást követő hullámban áttörnek a Nagykovácsi és Solymár közötti területre. Gyülekezés pontnak a Remetehegyet jelölték ki azzal, hogy itt határoznak majd a kitörés további irányáról. Pfeffer-Wildenbruch a Führer parancsával szembeszállva, és annak ellenében döntött a kitörésről. Hogy a főhadiszállás ne tudja megakadályozni tervét, az utolsó üzenet után működésképtelenné tetette a rádiókat.

A szovjet hírszerzés időben információhoz jutott a készülődésről, így az oroszok megerősített erőkkel várták a kitörést Forrás: Origo

A tábornok azt is meghagyta a parancsnokoknak, hogy csak azokat a katonákat válogassák ki, akik képesek lesznek harcolva megtenni a 24 kilométeres éjszakai menetet. A magyar parancsnokokat este 18 órakor tájékoztatták, és a magyar csapatokat a második hullámba osztották be. Pfeffer-Wildenbruch előző nap, február 10-én felderítést végeztetett, és ez alapján határozta meg a kitörés irányát.

Fasori vesszőfutás

Este nyolckor életre keltek a Vár alatti csendes utcák. A 30 fős kisebb csoportokba osztott katonák a Városmajor utcától a Mechwart-térig húzódó vonalon egyszerre lendültek támadásba. Az első hullámban a 8. SS-lovashadosztály, a másodikban a 2. német páncélos hadosztály és a Feldherrnhalle hadosztály, a harmadikban pedig a 271. német népi hadosztály megmaradt alegységei rohamoztak.

A kitörésben részt vett 14 000 fős német csapattestből alig 785-en érték el a baráti vonalakat. A katonák nagyobbrészt elpusztultak, vagy fogságba estek Forrás: Bundesarchiv

A kitörés előtt a nehézfegyverzet zömét megsemmisítették, a támadó csapatrészeket csak egyetlen Hetzer páncélvadász, egy Stug-IV rohamlöveg, és mindössze egy PzKpfw. Panzer-IV típusú harckocsi támogatta. Az Olasz fasoron (ma Szilágyi Erzsébet fasor) előrenyomuló német-magyar egységeket gyilkos tüzérségi és aknatűz árasztotta el.

A kitörés útvonalát másnap reggel mindenhol az elesett katonák holttestei szegélyezték Forrás: Bundesarchiv

Az összpontosított tűz 22-23 óra között vált a legintenzívebbé, akkor, amikor a német ékek elérték a Svábhegy, a Zugliget és a Hárshegy környékét. Azokat a csapattöredékeket amelyek a pusztító pergőtűz ellenére megmaradtak, másnap számolták fel. Amikor felvirradt február 12, a fasort több ezer szanaszét heverő holtest szegélyezte.

Végjáték a Pilisben

Az eredetileg kitűzött első célig, a Remetehegyig 3800-an jutottak el, a Hármashatárhegyig pedig nagyjából 2000-en. A két csapatest egyesítésével mintegy 5000 fős egység nyomult tovább nyugati irányba, a Tinnye- Budajenő – Biatorbágy vonalon. A Zsámbék előtt kialakult öldöklő küzdelemben több mint háromezren vesztették életüket. Az a csapatrész, amely Pilisborosjenő-Csobánka irányába támadott teljesen felmorzsolódott, egyetlen katona sem maradt életben.

A II. kerületi Retek utca az Ostrom után. A Széll Kálmán-tér és mellékutcái a kitörési kísérlet fontos helyszínei voltak Forrás: Wikimedia Commons

A kitörésben részt vett németek közül csak 785 fő érte el a frontvonalat. A német-magyar parancsnokság az Ördögárkon át a Szépilona kocsiszín felé indult, hogy onnan irányítsa tovább a kitörést. Az Ördögárokból való feljövetelkor esett fogságba Pfeffer-Wildenbruch és Hindy Iván vezérezredes is, a Budapestet védő magyar csapatok még Szálasi által kinevezett parancsnoka.

Hindy Iván vezérezredes, a Budapestet védő magyar csapatok parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

Az utolsó budai ellenállási gócokat február 13-án számolták fel, és ezzel ért véget a szörnyű megpróbáltatásokkal terhes „magyar Sztálingrád”, Budapest ostroma.