Megfejtették a félig növényként élő vízi csiga titkát

Elysia chlorotica

A zöld színtestek bekebelezésével akár kilenc hónapra is képes „növénnyé válni” egy vízben élő csiga. Azt azonban idáig nem tudták, hogyan képes pontosan erre.

Az igencsak kellemes hangzású nevű csigáról, a keleti smaragd elíziáról már az 1970-es évektől tudják, hogy képes zöld színtesteket (kloroplasztiszt) zsákmányolni az elfogyasztott algáktól. A lopott sejtalkotókat az állat az emésztő funkciókat ellátó sejtekbe integrálja. Ennek a mechanizmusnak köszönhetően akár kilenc hónapon keresztül képes a fotoszintetizálásra.

Javít és továbbműködtet

A színtestek szokatlanul hosszú élettartama azonban idáig megmagyarázhatatlan volt, ugyanis normál körülmények között ennyi ideig nem maradna működőképes. A választ fejlett képalkotó eszközökkel találták meg a Dél-Floridai Egyetem és a Marylandi Egyetem kutatói. A fotoszintézis fenntartására egy, az algából a csiga kromoszómájába kerülő gén miatt képes a vízi puhatestű. Ez a gén egy olyan kulcsenzimet termel, ami megjavítja a károsodott kloroplasztiszokat és tovább működteti őket.

Egy keleti smaragd elízia, tudományos nevén Elysia chlorotica Forrás: Patrick Krug

A kérdéses gént nem csupán megszerezni, de örökíteni is képes az állat. Ennek ellenére a következő csigageneráció tagjainak is be kell gyűjtenie a zöld színtesteket, de a sejtalkotókat fenntartó génekkel genetikai állományuk már rendelkezni fog.

„Lehetetlennek véltük, hogy az algagének működőképesek legyenek az állati sejtekben. Pedig így történt”

– fejtette ki a kiadott sajtóközleményben Sidney Pearce, a kutatás társszerzője. „Ez azért jó számukra, mert a napfényből energiát képesek előállítani, így ha hosszú ideig nem találnak táplálékot, nem fognak éhenhalni.”

A felfedezés azért rendkívüli, mert ez eddig az egyetlen olyan ismert állatfaj, mely képes egy többsejtes organizmusból gént átvenni. „A mechanizmus lehetővé teszi a gyors evolúciós fejlődést, ami akár egyetlen generáció alatt bekövetkezhet” – hangsúlyozta Pearce.

A mostani eredményeket a kutatók szerint a későbbiekben a genetikai betegségek sikeres kezelésére is fel lehetne használni.