Az újdonság az, hogy ezek az evolúciós változások sokkal gyorsabban játszódnak le, mint korábban gondolták, és kortárs időskálán nézve gyakorolnak hatást az ökoszisztéma működésére.
Marina Alberti, a Washingtoni Egyetem kutatója új cikkében azt állítja, hogy az ember által hajtott evolúciós változások befolyásolják az ökoszisztémák működését, amint az látható is. Ennek jelentős következményei lehetnek a ökológiai és az emberi jólétre.
„Most már vannak bizonyítékaink a gyors evolúcióra. Ezek a változások rögtön befolyásolhatják a környezet állapotát. Ez az úgynevezett ökoevolúciós visszacsatolás” – mondta Alberti professzor, aki várostervezéssel foglalkozik.
„A városok nem egyszerűen azzal befolyásolják a biológiai sokféleséget, hogy csökkentik a városi élőhelyeken élő fajok számát és változatosságát” – mondta Alberti. A városokban lakó emberek miatt az ottani élőlények gyorsabb evolúciós változásokon mennek keresztül.
„Ez hatással van az ökoszisztéma funkcióira, amilyen a biológiai sokféleség, a tápanyag-körforgás, a magok szétszóródása, a méregtelenítés, az élelmiszer-termelés és végső soron az emberi egészség és jólét” - tette hozzá a professzor.
A Trends in Ecology & Evolution folyóiratban megjelent cikkében Alberti módszeresen sorra veszi az „emberi bélyegeket”, azaz a dokumentáltan ember által okozott változásokat a halaknál, a madaraknál, az emlősöknél és a növényeknél, valamint ezek hatását az ökoszisztéma működésére.
A növekvő pókokon és a zsugorodó lazacokon kívül még felsorolja a fémionoknak egyre jobban ellenálló földigilisztákat, azt, hogy néhány növény magja kevésbé hatékonyan terjed, és megemlíti a városi egér egy típusát, amely „kritikus gazdája” a Lyme-kórt terjesztő kullancsoknak, s e miatt kiugrások jönnek létre az emberek e betegségnek való kitettségében.
Az énekesmadarak szelídebbekké és merészebbekké válnak, egyúttal megváltoztatják az éneküket, hogy jobban hallható legyen a zajos városi háttérben. Az európai feketerigó lassan állandó madárrá válik, azaz a városi életmód miatt megváltoztatja korábbi vándorló viselkedését.
A városi emberek különféle módokon idézik elő ezeket a változásokat, állítja Alberti. Urbanizációnk megváltoztatja és széttördeli a természetes vegetációs mintázatokat, mérgező szennyező anyagokat, valamint újfajta zavaró tényezőket – amilyen a zaj, a fény és a hőmérséklet-növekedés – juttat a környezetbe.
Alberti szerint a következő kérdések várnak mielőbbi megválaszolásra.
A kétségek ellenére Alberti kijelentette, hogy az övé nem „katasztrófa szemléletű” nézőpont, hanem olyan, amelyik rámutat mind a kihívásokra, mind arra az egyedi lehetőségre, amely az emberek előtt áll, hogy alakítsák a Föld bolygó evolúcióját.
A városi környezetek ökoszisztémái bizonyos fajta keverékek, mondta. „Éppen a hibrid természetük teszi őket instabillá, de megújulásra képessé.”
„Az urbanizálódó ökoszisztémákat az összeomlásba is kergethetjük, de tudatosan is kormányozhatjuk egy rugalmas és fenntartható jövő felé” – mondta Alberti. „A kérdés az, hogy vajon felfogjuk-e, milyen szerepet játszunk ebben.”