„Még egy rejtély a Marson!” – így kommentálja Aymeric Spiga, a párizsi Pierre és Marie Curie Egyetem bolygókutatója azt a hírt, hogy spanyolországi kollégái nem tudnak mindenre kiterjedő magyarázatot adni egy jelenségről, amelyet amatőr csillagászok fedeztek fel a Mars légkörében.
A jelenséget 2012 márciusában és áprilisában észlelték. A több mint ezer kilométeres, csóva alakú folt mindkétszer eltűnt. Nagyobb volt, mint bármely, korábban észlelt hasonló jelenség. Leginkább porviharra emlékeztetett, azonban a felszíntől mérve 200-250 kilométeres magasságban észlelték. Marsi porviharok rendszerint nem fordulnak elő ilyen magasságban.
A felhőszerűség először 2012. március 12-én tűnt fel a Mars déli féltekéjén. Előbb olyannak látszott, mint egy paca, majd mint egy oszlop, majd tizenegy nap után feloszlott. Pár hét múlva fordult elő a másik hasonló jelenség, ez szintén másfél hétig volt távcsővel megfigyelhető, azóta viszont nem észlelték.
Azért fedezték fel, mert amatőr csillagászok sokasága irányítja a vörös bolygó felé teleszkópját szerte a világon. „Hirtelen azt hittem, a távcsövemmel van gond, amikor észrevettem a bolygó oldalából kinyúló csóvát. Aztán ellenőriztem a képeket,
és rájöttem, valóban van ott valami. Igen meghökkentett”
– mondta Damian Peach, az egyik első megfigyelő a BBC-nek, aki képet is készített a jelenségről.
Bolygókutatók úgy vélik, a ködszerű folt esetleg óriási felhő vagy különlegesen erős sarki fény lehet. Azt azonban nem tudják biztosan, hogy a Mars légkörének ritkás felső szélén miként jöhetett létre a jelenség.
A felvételeket a Baszkföldi Egyetem bolygókutatói vizsgálták meg. Az Agustín Sánchez-Lavega csillagász vezette kutatócsoport igazolta, hogy a jelenség valóban létezett, magyarázatot azonban nehezen találnak rá. Erről szóló tanulmányukat a Nature közölte.
Az egyik elmélet szerint a páracsóva szén-dioxidból vagy vízrészecskékből álló felhő lehetett. „Tudjuk, hogy vannak felhők a Marson, ám eddig legfeljebb 100 kilométeres magasságig észleltük őket. Most a bolygó fölött 200 kilométerrel találtuk a foltot, tehát lényegesen eltérő dologról beszélünk. Ilyen magasan nem lehet felhő, a légkör itt túl ritka ehhez, tehát eléggé meglepő a tény, hogy összesen húsz napon át látható volt ott a fényes jelenség” – magyarázta Garcia Munoz, az Európai Űrügynökség (ESA) kutatója.
Egy másik magyarázat szerint a sarki fény marsi változatáról lehet szó. „Sarki fényt korábban is láttak már a Marsnak ezen a területén, ám ennek a két csóvának sokkal nagyobb volt az intenzitása, mint amelyeket eddig a Marson vagy a Földön észleltünk, ezerszer akkora, mint az eddigi legerősebb” – mondta Munoz.
Ha bármelyik elmélet igaznak bizonyulna, az Munoz szerint azt jelentené, hogy a vörös bolygó legfelső rétegéről nem voltak pontosak az ismereteink. Sánchez-Lavega és munkatársai tovább vizsgálják a jelenséget.
Ha ismét előfordulna, a Mars körül keringő öt űrszonda elvileg észlelhetné a jelenséget, amennyiben a megfelelő időben vannak a megfelelő helyen, ám eddig ilyesmi nem fordult elő. A Mars legutóbb 2014 áprilisában volt a legközelebb a Földhöz, de az akkori megfigyelések nem hoztak eredményt. A következő hasonló alkalomra 2016-ig kell várni.