A 2013-ban a világ legboldogabb állatának kikiáltott kurtafarkú kenguru, vagy más néven quokka (Setonix brachyurus) valóságos szelfiőrületet indított el a legkisebb kontinensen. A macskaméretű állattal nem nehéz közös fotókat készíteni, mivel nem félős, sőt, egyenesen maga keresi az emberek társaságát. Bár az állatokkal való fényképezkedés nem tiltott, a tartásuk már igen, ugyanis az erszényest a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája a sebezhető kategóriába sorolja.
Manapság a kurtafarkú kenguruk legnagyobb számban a Délnyugat-Ausztrália partjainál fekvő Rottnest-szigeten és Bald-szigeten élnek. Ez volt az egyik első ausztrál emlős, amit az európaiak felfedeztek a 17. század közepén. Először egy különleges vadmacskafajnak, majd később nagyra nőtt patkánynak hitték az apró erszényest. A tévedésből született meg a Rottnest-sziget, vagyis a patkánysziget elnevezés.
Korábban gyakorinak számítottak a kontinens nyugati részének belső területein is, számuk azonban a behurcolt ragadozók (kutyák, házimacskák, dingók) pusztítása miatt erősen megfogyatkozott. Az állományveszteség pótlását nem segítette az alacsony termékenységi ráta sem – ugyan a vemhesség csak huszonhét napig tart, egy nőstény quokka évente mindössze egyetlen utódot hoz a világra. Hála azonban a fajvédelmi törekvéseknek, az állatok száma ismét megnőtt az utóbbi években.
A kurtafarkú kenguruk egyébként párban, vagy csoportban találhatók meg, fűfélékkel, alacsony és lágy szárú növényekkel táplálkoznak. Nagyjából öt évig élhetnek.