A kutatócsoport egy kínai egyetem (Southwest University) 100 hallgatójának agyát vizsgálta és kiderült, hogy a jutalmazásért, motivációért, érzelemért és szociális interakciókért felelős agyterületek aktivitásában következett be változás, ha az érintettek szerelmesek voltak – áll a Frontiers in Human Neuroscience című szaklapban megjelent kutatásban.
A szakemberek funkcionális mágneses rezonancia vizsgálattal (fMRI) hasonlították össze három, vegyesen férfiakból és nőkből álló csoport agyi aktivitását. Az első csoportba 34 olyan ember tartozott, akik legalább négy hónapja szerelmesek voltak, a második csoport frissen szakított személyekből állt, a harmadik csoport 32 tagja pedig még sohasem tapasztalta meg a szerelem érzését. Az alanyok életkorában, anyagi helyzetében, végzettségében nem volt számottevő eltérés.
A vizsgálatok alatt a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy ne gondoljanak különösebben semmire és ezáltal ne torzítsák a kapott eredményeket. A vizsgálat alapján nem kevés agyterület aktiválódik a szerelmeseknél. Vegyünk egy nagy levegőt, és tekintsük át ezeket!
Minél régebb óta tartott egy szerelem, az előbb felsorolt agyterületek aktivitása annál erősebb volt. Ezzel szemben azoknál, akik szakítottak, pont az ellenkezője volt tapasztalható: minél régebben történt meg a szétválás, annál gyengébben működtek ezek a területek. A nucleus caudatusnak itt különösen érdekes szerep jutott, ugyanis a vizsgálat eredménye szerint segített feldolgozni a szakítással járó fájdalmat.
A kutatók abban bíznak, hogy az eredmények alapján közelebb jutunk az emberi érzelmek tudományos megismeréséhez és talán azt is „diagnosztizálni tudjuk” ki számít ténylegesen szerelmesnek és ki nem.
Bár első látásra a tanulmány lerántja a leplet az emberi érzelmek legbenső titkairól, azért vannak hiányosságai. Az egyik legnagyobb hátulütő, hogy a diákok önbevallásán alapult, azaz nem kérdőjelezte meg, mennyire voltak őszinték a hallgatók érzelmei. A másik nagy hiányosság, hogy a kutatás nem határozta meg egyértelműen, milyen intenzitású agyi aktivitás számít alapállapotnak. A szerzők a jövőben érdekes vizsgálati szempontnak tartanák, hogy ugyanazon személyek agyi működését figyelnék meg a szerelemi állapot alatt és annak elmúltával. Így teljesen kiküszöbölhetőek lennének a különböző emberek agyi működése közötti eltérések.