Egy barlangász klub három tagja véletlenül fedezte fel az értékes leletet, amikor két héttel ezelőtt leereszkedtek egy észak-izraeli cseppkőbarlangba, hogy társaik számára előkészítsenek egy nagyobb túrát. Az ismeretlen járatban az egyik 21 éves amatőr barlangász egy csillogó tárgyra lett figyelmes, amelyet később már együtt szemrevételeztek.
Meglepetésükre előbb két nagyon régi ezüstérmét találtak, majd az érmék mellett egy ritka gyűjteményre bukkantak, amelyben ezüst- és bronztárgyak voltak. A gyűrűket, karkötőket és fülbevalókat valószínűleg egy tarisznyában rejtették el 2300 évvel ezelőtt, a hellenisztikus kor elején. A kincs a kutatók szerint a Kr.e. 4. század végén az Izrael földjét is elfoglaló Nagy Sándor korából származik.
A becsületes megtalálók azonnal értesítették az Izraeli Régészeti Hatóságot (IAA), amely hírzárlatot rendelt el a barlang pontos helyéről, nehogy a fosztogatók céltáblájává váljon a lelőhely.
Az archeológusok szerint az utóbbi években Észak-Izraelben felfedezett egyik legjelentősebb régészeti kincseket a Nagy Sándor halálát követő utódlási harc idején helyezhették biztonságba jobb időkre várva. A barlangban megtalálták a hosszú ideig tartó letelepedés nyomait is. Ezekből ítélve ezen a helyen a 6000 évvel ezelőtti az újkőkor végétől a 2300 évvel ezelőtti hellenisztikus korig élhettek emberek.
Egy hónapon belül másodszor találtak példásan becsületes sportolók jelentős régészeti leleteket Izraelben, ugyanis február közepén hobbibúvárok is felbecsülhetetlen értékű aranykincsre bukkantak Ceaserea kikötőváros közelében, a Földközi-tengerben. „A három amatőr barlangász kiváló polgárként viselkedett, a becsületes megtalálóknak köszönhetően jobban meg tudjuk érteni Izrael földjének történetét” - mondta Amír Ganor, az IAA rablásokat megelőző osztályának vezetője a Ynetnek.
III. Alexandrosz makedón király, közismert nevén Nagy Sándor (i.e. 356 – i.e. 323) i.e. 336-ban történt trónra lépése után apja, II. Philiposz külpolitikájának nyomdokaiba lépett.
Uralkodása alatt a világtörténelem egyik legtehetségesebb hadvezéreként számon tartott Alexandrosz hódításainak köszönhetően, a makedón királyság a Peloponnészosz-félszigettől Észak-Afrikán és Mezopotámián át egészen Indiáig kiterjedő hatalmas birodalommá vált.
Philiposz halála után a görög városállamokat egyesítő korinthoszi szövetség tagjai közül néhányan szembefordultak a fiatal makedón királlyal. Alexandrosz részben diplomáciai eszközökkel, illetve a legfőbb ellenálló, Théba katonai leverésével, valamint az i.e. 334-ben megindított Perzsia elleni hadjárattal ismét megszilárdította a görög poliszok szövetségét.
Perzsiának még Alexandrosz apja, Philiposz üzent hadat i.e. 337-ben, de a király halála miatt fia, Alexandrosz vezette fényes győzelemre a görög-makedón seregeket a görögök ősi ellenségével, a perzsa birodalommal szemben.
Alexandrosz jól időzítette a perzsa hadjáratot, az amúgy is meggyengült birodalom sáncain belül mivel Egyiptomban és Mezopotámiában is felkelés tört ki a perzsa uralom ellen. Az i.e. 333-ban megvívott isszoszi ütközetben Alexandrosz tönkreverte III. Dareiosz perzsa uralkodó hadait. A fényes győzelem után Alexandrosz úgy döntött, hogy mielőtt Perzsia szívébe nyomulna, meghódítja a Földközi-tenger ázsiai mellékét. Tripolisz, Büblosz és Szidón behódolt az ifjú királynak, az ellenálló Türoszt pedig i.e. 332-ben ostrommal bevették.
Innen a meghódolni nem akaró Gáza városa alá vonultak a görög-makedón hadak, és három hónapos ostrom után bevették a filiszteusok és perzsák által védett várost. Ezzel az ókori Izrael is a nagy sándori birodalom fennhatósága alá került. Alexandrosz uralmát tekinthetjük a hellenizmus kezdetének, amely a makedón birodalom szétesése után is fennmaradva, hosszú évszázadokon át alapvetően meghatározta a volt birodalom országainak kultúráját.