Világszenzáció a szibériai lelet

A gyapjas orrszarvúakat a vöröses, barnás színárnyalatú tömött bunda jellemezte

Először találtak teljesen épen maradt gyapjasorrszarvúbébi-tetemet a szibériai permafrosztban.

Vadászni indult, gyapjas orrszarvút talált

Jakutföldön, északkelet Szibéria pleisztocén időszaki (2,65 millió évtől 11 500 évig) folyótorkolati üledékében bukkant rá egy helyi vadász a kutatók által Szásának elnevezett, 3-5 éves korúra becsült gyapjasorrszarvú-bébi szinte tökéletes állapotban fennmaradt tetemére – tudósít a páratlan felfedezésről a Live Science.

Az első ép állapotban előkerült gyapjasorrszarvú-bébi Forrás: Live Science

Jakutföld bolygónk egyik legalacsonyabb átlaghőmérséklettel rendelkező vidéke, ahol a talaj felszín alatti rétegei tartósan fagyott állapotban vannak.

Permafroszt

A permafroszt, magyarul az „örök fagy” a tudományos meghatározás szerint olyan talaj, amely legalább két éven át tartósan fagyott állapotban van. Napjainkban a Föld felszínének 20 százalékát teszi ki a tartósan fagyott állapotú talaj, ennek nagyobb része északkelet Szibériában található.

Ennél épebb fiatal egyedet még sohasem találtak – kommentálták a felfedezés jelentőségét a Jakut Tudományos Akadémia őslénytankutatói. A fiatal gyapjas orrszarvú 1,5 méter hosszú és 0,8 méter magas, és 3-5 éves lehetett, amikor elpusztult – nyilatkozta Albert Protopopov, a Jakut Tudományos Akadémia paleontológusa, a gyapjas mamutok és pleisztocén időszaki nagyvadak szaktudósa.

A páratlan lelet feltalálásának helyét ábrázoló térkép Forrás: Live Science

A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) az úgynevezett pleisztocén makrofauna egyik legritkább képviselője. A 18. századtól alig néhány ép példány került csak elő, egy komplett csontváz a mai Ukrajna területéről, és egy fej nélküli felnőtt egyed teteme ugyancsak a kelet-szibériai permafrosztból – világította meg a lelet különlegességét Olga Potapova őslénytankutató.

Az oroszországi Jakut Tudományos Akadémia kutatói a ritka lelettel Forrás: Live Science

Ami azonban világszenzáció, hogy fiatal egyed ennyire ép állapotban megőrződött példánya eddig még sohasem került elő. A fej, a törzs és a szőrzet szinte hiánytalanul megmaradt, és ami külön érdekesség: tökéletes állapotúak a fiatal példány tülökkezdeményei is.

A fejrészen tökéletes állapotban fennmaradtak a fiatal gyapjas orrszarvú tülökkezdeményei is Forrás: Live Science

(A gyapjas orrszarvú tülkei ránőtt szaruképződmények, amelyek az állat elpusztulása után általában elbomlanak. A tülkös orrszarvúmaradványok ezért rendkívül ritkák.) A kutatók azt remélik, hogy a testszövetekből kinyerhető DNS vizsgálatával sikerül még pontosabb képet kapniuk a kihalt faj leszármazási viszonyairól.

A mamut után a második

A gyapjas mamut (Elephans primigenius) után a gyapjas orrszavú volt a pleisztocén jégkorszak végének második legnagyobb szárazföldi emlősállata.

A gyapjas orrszarvú volt a jégkorszak végén élt megafauna második legnagyobb szárazföldi állatfaja Forrás: Wikimedia Commons

A legfrissebb kutatások szerint a faj 450 000 évvel ezelőtt jelent meg, és az utolsó nagy eljegesedés, a Würm-glaciális végén, hozzávetőleg 10 000 évvel ezelőtt halt ki. A Würm-eljegesedés idején Eurázsiában Nyugat-Európától egészen a Távol-Keletig elterjedt, az akkori időszak kiterjedt tundra és sztyeppvidékein élt a mai orrszarvúkhoz hasonló kis csoportokban.

A gyapjas orrszarvú maradványai jóval ritkábbak, mint a mamuté. A képen láthatóhoz hasonló teljes csontvázak rendkívül ritkák Forrás: Wikimedia Commons

Ősei Ázsiából származnak, legkorábbi ismert felmenője az első pleisztocén eljegesedés, az 1,7 millió évvel ezelőtti Duna-glaciális idején élt Dicerorhinus etruscus volt. Az összehasonlító genetikai vizsgálatok alapján ma élő legközelebbi rokona a kihalás szélén álló szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis).

A gyapjas orrszarvú legközelebbi ma élő rokona a kihalás szélén álló szumátrai rinocérosz Forrás: Wikimedia Commons

A gyapjas orrszarvú méretesebb volt, mint mai rokonai. A kifejlett egyedek testhossza elérte a 4,5 métert, marmagasságuk 2 méter körüli lehetett, a súlyuk pedig 2,7-3,1 tonna.

Vörös volt, mint Barbarossa Frigyes

Rendkívüli jellegzetessége a vöröses, barnás alapszínű, tömött szőrzet és a rendkívül hosszú, ívelt első orrtülök volt. Magasan tűzött nyaka is eltért a mai orrszarvúak megjelenésétől. A leletek tanúsága szerint sokkal ritkább volt, mint kihalt nagy testű kortársai, a mamut, az óriásgím (Cervus megaceros) vagy az ősbölény (Bison priscus).

A gyapjas orrszarvúkat a vöröses barnás színárnyalatú tömött bunda jellemezte Forrás: Wikimedia Commons

Táplálékát tekintve igénytelen volt, a tundravidék szegényes növényzetét legelte, kikaparta a hó alól is. A nyugat-európai paleolit kori barlangrajzokon gyakran ábrázolták a mamut mellett, és bizonyítható, hogy a cro-magnoni ember vadászott rá.

A Kárpát-medence térségében folyóágyi kavicsból és löszös hordalékokból kerültek elő gyapjasorrszarvú-maradványok Forrás: Wikimedia Commons

Legveszélyesebb természetes ellensége a késő pleisztocénban élt barlangi oroszlán (Panthera spelaea) volt. A Würm idején a Kárpát-medencében is honos volt, ezt bizonyítják a Tisza medréből, illetve a Duna menti pleisztocén kori kavicságyakból előkerült gyapjasorrszarvú-maradványok.

A gyapjas orrszarvú legveszélyesebb természetes ellensége a barlangi oroszlán volt Forrás: Wikimedia Commons

Egyes vélekedések szerint a túlvadászás miatt veszett ki, azonban sokkal valószínűbb, hogy – más késő pleisztocén nagyvadakhoz hasonlóan – a Würm végi drasztikus felmelegedés okozta a kihalását.