A tobzoska hasonlít az „articsókába öltöztetett” tatura, azonban nincs köztük kapcsolat. A tobzoska és a tatu hasonlósága kitűnő példa a konvergens evolúcióra, amely esetben a két faj külön fejlődik, de hasonló tulajdonságokra tesznek szert. Ebben az esetben mindez a termeszek és hangyák evésében kimerül. Az articsóka kinézet csupán véletlen egybeesés.
A hasonlóságok ellenére a tobzoska elképesztően egyedülálló. Az emlősök ezen külön törzse 80 millió évvel ezelőttre, a dinoszauruszok korára nyúlik vissza. A ragadozó emlős támadás esetén labda formájúra gömbölyödik össze és éles pikkelyeivel áthatolhatatlan páncélt hoz létre. Második védelmi funkciója a mérgező gáz kibocsátása. A testüknél hosszabb lehet a nyelvük. Kiváló a szaglásuk, ahhoz képest a látásuk rosszabb és alig hallanak.
A tobzoska annyira páratlan, hogy külön rendszertani besorolást kapott Pholidota néven; csupán négy fajt találtak belőle Afrikában és négyet Ázsiában. Az félénk állat éjszaka a legelevenebb, magányos életet él, a hím és a nőstény is csak párzási időszakban találkoznak egymással. A párzásról, a megtermékenyítésről és vemhességi időről szinte semmit sem lehet tudni.
Miután megszületett az egyetlen utód, a kibújás után megkapaszkodik az anyja farkán. Az utód miután leszállt, két évig, egészen felnőtt koráig nem távolodik el anyjától, ám azt követően megkezdi magányos életvitelét. A tobzoska húsára és külsejét borító pikkelyeire hatalmas kereslet van.
Az állat illegális kereskedelme leginkább Kínában és Vietnámban jellemző, emiatt is csökkent le a vadonélő egyedek állománya. Egy speciális kutató csoport már összeállította a nemzetközi cselekvési tervét annak érdekében, hogy megvédje ezeket az állatokat.