Észtországban, az Ämari Repülőgépbázison ma már NATO-gépek szállnak fel megvédeni a balti államokat – a Szovjetunió felbomlásáig azonban az ország, és így a reptér is orosz megszállás, illetve fennhatóság alatt állt.
A bázis mellett, az erdő mélyén található a pilóták temetője – itt olyan különleges sírokat is láthatunk, amelyek méltó emléket állítanak az elhunyt katonáknak.
A ma pilótasírjairól híres temető valamikor 1945 után létesült, és a helyiek először a háborúban elesett szeretteiket és az ismeretlen katonákat hantolták el itt.
Amikor a légibázist elhagyták, a sírok nagy részét exhumálták és az elhunytak földi maradványait elszállították, sírhelyük fölé pedig új házakat húztak fel. Bár még így is sok megmaradt régi sír található az észt erdő mélyén, a látogató figyelmét elsősorban azok keltik fel, amelyeket repülőgépek farokszárnyai jelölnek.
Ezek olyan katonák sírjai, akik aktív szolgálat, bevetés közben hunytak el. A környéken az a legenda járja, hogy a Szuhoj Szu-24-es gépek vezérsíkjai, amelyek a sírokat jelölik, azokhoz a gépekhez tartoztak, amelyekben a pilóták az életüket vesztették. Erre azonban nincs konkrét bizonyíték.
A repülőgépbázis eredeti neve Suurküla volt, csak a szovjet időkben kapta az Ämari nevet. Harjumaa megyében, a Klooga-tótól néhány kilométernyire található, a hidegháború alatt Szu-24-es gépeikkel a szovjet katonák használták.
1991-ben miután a Szovjetunió összeomlott és a katonák kivonultak az országból, a bázis egy ideig használaton kívül, üresen állt, majd 1998-ban az Észt Légierő vette birtokba. 2014-től a NATO pilótái állomásoznak itt, dán F-16-osok vigyázzák Észtország, Lettország és Litvánia légterérét.
Az Ämari bázis temetője gyönyörű, mégis éles kontrasztban áll az azt körülvevő erdővel – nem csak az itt elhunytaknak, de Észtország viharos múltjának is emléket állít.
Ironikus módon a repülőgépbázis ma pontosan azok ellen védi a balti országokat, akiknek honfitársai a temető farokszárny-fejfái alatt nyugszanak.