Függővé válhatnak a méhek a rovarölőktől

Méhkirálynő (középen) a kaptárban

A neonikotinoidok újabb árnyoldalaira hívhatja fel a figyelmet két új, a Nature magazinban megjelent kutatás. A méhek függővé válhatnak a növényvédő szerekkel szennyezett nektártól, ami miatt jóval nagyobb mértékben teszik ki magukat a káros vegyületeknek.

Egyre több riasztó adat lát napvilágot a méhpopulációk hanyatlásáról. A nélkülözhetetlen rovarok létét számos tényező mellett sokak szerint a neonikotinoidok is veszélyeztethetik.

A neonikotinoid növényvédő szerek világszerte elterjedtek a mezőgazdaságban, a vetőmag köré képeznek bevonatot belőlük a gyártók. A módszer neve csávázás, amellyel a magra tapadt vagy a belsejében megbúvó kártevőket pusztítják. Az egyik legismertebb neonikotinoid a tiametoxam. Ez egy általános rovarölő szer, ami a növényekben gyorsan felszívódik, és eljut a növény minden részébe, ahol a rovarok táplálkozását akadályozza. A rovarok emésztőrendszerében is aktív, illetve közvetlen érintkezés esetén is.

Az elmúlt években több kutatás is rámutatott arra, hogy a neonikotinoidok a tájékozódási képesség elvesztését okozhatják, a méhek nem találnak vissza a fészkükbe, és ez akár a kolónia összeomlását is eredményezheti – ezt hívják kaptárelhagyásnak (angolul colony collapse disorder; CCD). 2013 áprilisában az Európai Unió 15 tagállama ideiglenes korlátozást vezetett be három vitatott neonikotinoidra (klotianidin, imidakloprid és tiametoxám).

Forrás: Wikimedia Commons

Függőség

Az átmeneti korlátozás bevezetése óta a begyűjtött adatok vegyes képet mutatnak. Több tanulmány is megjelent a neonikotinoidok negatív hatásairól, ezek azonban nem maradtak kritika nélkül. A kemikáliák védelmezőinek egy része úgy vélte, hogy a kedvezőtlen képet mutató kutatásokban a reálisnál magasabb dózisokat alkalmaztak, mások azzal érveltek, hogy a méhek elkerülik a neonikotinoidokat, ha azok kedvezőtlen hatásokat mutatnak.

A helyzet azonban úgy tűnik, nem ilyen egyszerű. A Nature magazinban újonnan megjelent két kutatás közül a Newcastle-i Egyetem és a dublini Trinity College közös vizsgálata azt derítette ki, hogy a házi méhek és a földi poszméhek nem képesek a fent említett három neonikotinoid ízének érzékelésére, így elkerülni sem tudják a számukra káros vegyületeket. Sőt, éppen ellenkező dolog történik: valósággal függővé válnak a vegyszerektől. Amikor a dobozokba zárt rovaroknak sima és neonikotinoid által szennyezett cukoroldatot kínáltak, a rovarok mindig az utóbbit választották. Még rosszabb volt a helyzet a poszméheknél: az eredmények szerint erősebb függőség alakult ki náluk, így a házi méheknél jóval többet ettek a szennyezett élelemből.

A jelenség hátterében a kutatás szerint az állhat, hogy a neonikotinoidok ugyanúgy hatnak a méhek idegrendszerére, ahogy a nikotin az emberi agyra: jutalmazó hatást generálnak, amitől a rovarok egyre több és több neonikotinoiddal szennyezett élelmet akarnak begyűjteni.

Egy vadméhfaj hímje Forrás: Wikimedia Commons

A másik tanulmány

Némileg árnyalja a képet, hogy a Nature magazinban megjelent másik tanulmányban a svéd Lundi Egyetem ökológusa, Maj Rundlöf természetes körülmények között - nyolc klotianidinnal kezelt és nyolc kezeletlen olajrepcemezőn - vizsgálta a házi és vadméheket, köztük a poszméheket.

A házi méhek nem reagáltak különbözőképpen a szennyezett és tiszta mezőkre. A vadméheknél már más volt a helyzet: feleakkora volt a rovarok populációsűrűsége a klotianidinnal kezelt területeken, mint a kemikália által nem érintett mezőkön. Ráadásképpen a magányosan élő méhek fészkeinek és a poszméhek kolóniáinak növekedése ugyancsak erőteljesen visszaesett a neonikotinoidos olajrepcemezőkön. Rundlöf megállapítása alapján tehát az ugyancsak alapvető beporzónak számító vadméhek vannak leginkább veszélyben.

A különbség oka a kutatónő szerint a háziméh-kolóniák nagyobb méretében keresendő. A kiterjedtebb kolónia több dolgozó elvesztését képes tolerálni, mielőtt a negatív hatások jelentkeznének. Ez viszont egy újabb problémát vet fel. „ A házi méh számít modellorganizmusnak a növényvédő szerek toxicitását kutató tanulmányokban” – mondta Rundlöf. „Ha a rájuk vonatkozó eredmények nem képviselik általánosságban a méhfélék családját, az megmagyarázhatja, hogy miért nem mutatott több vizsgálat kedvezőtlen hatásokat.”

Egy elismert méhkutató, Dave Goulson (Sussexi Egyetem) szintén úgy véli, hogy a házi méhek rugalmasabban viszonyulnak a neonikotinoidok hatásaihoz, mint a vadméhek, és Rundlöf tereptanulmányának érdemeire hívja fel a figyelmet.

A neonikotinoid szerekkel kapcsolatos viták tehát továbbra sem csillapodnak, és vélhetően még számos vizsgálat szükséges ahhoz, hogy a vegyületek méhelhullásban játszott szerepét pontosan megértsük.