Az aldabrai óriásteknős (Geochelone gigantea) ma már kizárólag csak a Seychelle-szigeteken maradt fenn – az akár 125 centiméteres testhosszt is elérő állat az IUCN Vörös Listáján a sebezhető kategóriában szerepel, de szerencsére jól szaporodik, és fennmaradása biztosnak tűnik. Az óriásteknős az egyik első állatfaj, amely szervezett védelem alá került, ezt még maga Charles Darwin érte el a 19. században..
A Seychelle-szigeteken több óriásteknős-faj honos. Ezek közül az aldabrai a legelterjedtebb, amely az állatkertekben is gyakran látható teknősféle. Mivel élőhelyén viszonylag kevés a táplálék, a fűfélékből, levelekből és zuzmókból álló étrendjét néha kénytelen tengerifüvekkel kiegészíteni. A Seychelles-szigetek édesvízben szegény, ezért jól bírja a szárazságot, a szervezetének szükséges folyadékmennyiséget táplálékából fedezi. Akár 100 évig is elélhet; a világ legöregebb aldabrai teknőse a 183 éves Jonathan.
A aldabrai óriásteknős akár a 250 kilogrammot is elérheti – nem sokkal maradhatott el ettől a súlytól az a példány, amellyel a National Geographic felfedezői, Paul Rose és Neil Gelinas találkoztak az Assumption-szigeten.
A Királyi Földrajzi Társaság alelnöke és a filmproducer a Pristine Seas expedíció tagjaiként érkeztek a szigetre, amelynek fő célja, hogy a viszonylag érintetlen vízi élővilágot tanulmányozza. Mielőtt Rose és Gelinas nekiláthattak volna a munkának, egy óriásteknős-párra figyeltek fel az egyik bokor tövében.
A teknősök párzáskor jellegzetes, mély morgó hangot adnak – ez vezette oda a két felfedezőt is az Assumption-szigeten ritkaságnak számító aldabrai óriásteknősökhöz. Egyikük sem akarta megzavarni a romantikázó párt, de a hím valahogy észrevette őket, és támadásba lendült.
Rose és Gelinas azt hitték, csak fenyegetőzik, de hiába hátráltak, nem tágított – saját tempójához mérten gyorsan üldözőbe vette a betolakodókat. A kutatóknak csak akkor sikerült lerázniuk a felbőszült teknőst, amikor futni kezdtek, és gyorsan eltűntek a lomha állat szeme elől.