Miért tekintenek keletre a Titán dűnéi?

A Titán párhuzamosan futó dűnéi a Cassini űrszonda felvételén

Magasan tomboló metánviharok miatt alakulhattak ki a Titán nyugat-kelet irányban elterülő, párhuzamosan futó dűnéi – állítja egy új tanulmány.

A Szaturnusz legnagyobb holdja a Titán a Naprendszer azon kevés égiteste közé tartozik, melynek felszínét szélfútta dűnék tarkítják. Habár formájukat tekintve hasonlítanak a Namib-sivatag és az Arab-félsziget déli részén fellelhető homokdűnékhez, a Titán képződményei földi mértékben mérve gigantikusak: 1-2 kilométer szélesek, több száz kilométer hosszúak és körülbelül 100 méter magasak. A hold felszínének körülbelül 13 százalékát (10 millió négyzetkilométert) fedik le, ami nagyjából Kanada területének felel meg.

A lehetséges magyarázat

A Titán dűnéinek kialakulására és azok furcsa, keleti irányultságára már többféle magyarázat született. Egyesek a Szaturnusz gravitációja által gerjesztett jelentős árapály-erőknek tulajdonították a képződményeket, mások a bolygó felszínén lejátszódó természeti jelenségekben keresték a magyarázatokat.

„Magasan a Titán sűrű atmoszférájában erős metánviharok tombolnak, ezekben rejtőzhetnek a válaszok – mondta dr. Benjamin Charnay, a Washingtoni Egyetem csillagásza, a tanulmány vezető szerzője.

A Titán dűnéi a Cassini űrszonda radarképén (felső kép) nagyon hasonlítanak a Namib-sivatag dűnéihez (alsó kép) Forrás: JPL/NASA

A számítógépes modellekből Charnay és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy a ritka légköri metánviharok kelet felé tartó széllökései erősebbek, mint a felszín keleti (azaz keletről nyugat felé fújó) szelei, így az előbbiek uralják a homokszállítást és határozzák meg a dűnék fekvésének irányát.

Forgáskülönbség

A légkörben tomboló szélviharok a 36 kilométer per órát is elérhetik, így tízszer erősebbek, mint a felszín közeli szelek. Habár a metánviharok csak napéjegyenlőség idején, főként az egyenlítő környékén aktívak, elég erősek ahhoz, hogy újrarendezzék a Titán dűnéit. A sebességkülönbség oka, hogy 8 kilométeres magasságtól a Titán atmoszférája gyorsabban forog, mint maga az égitest - a légkör forgása ugyanis nem feltétlenül igazodik a bolygó forgásához.

A modell alapján a metánviharok lefelé irányuló légáramlásai a felszínt elérve keleti irányt vesznek, és ez által újrarendezik a dűnéket – összegezte megállapításait dr. Charnay. A tanulmány a Nature Geoscience című szaklapban jelent meg.