A brit miniszterelnökhöz hasonlóan a Harmadik Birodalom feje, Adolf Hitler is a fővárostól távol, Obersalzbergben töltötte a hétvégét. Itt vette kézhez hűséges pártbéli helyettese, Rudolf Hess neki címzett és csak a Führer által felbontható levelét.
Joseph Goebbels propagandaminiszter és a Führer bizalmasa - akit Hitler négyszemközti válságtanácskozásra azonnal Obersalzbergbe hívatott – naplójában ekként emlékezett meg a döbbenetes hír fogadtatásáról:
„ Azt, hogy ez Hessnek egy magánkirándulása volt, senki sem hiszi el nekünk. Hesstől ez őrült fegyelmezetlenség. A Führer teljesen meg van rendülve… Az egész ügy még pillanatnyilag nagyon zavaros… Jelenleg még nem is lehet áttekinteni… És mindenekelőtt fényt kell deríteni erre a nagyon titokzatos ügyre…”
Hitler számára látszólag nem is jöhetett volna rosszabbkor Hess angliai kalandja, az egyelőre még szupertikos „Fall Barbarossa”, a Szovjetunió elleni és a balkáni felfordulás miatt május 15-ről június 22-re halasztott hadműveletének előkészítése miatt.
Berlintől jó kétezer kilométerre keletre, a Kreml ura, az eredendően gyanakvó, és a politikai konteókban feltétlenül hívő Sztálin szűk körben azonnal úgy vélte, hogy Hess csakis konspiratív küldetéssel repülhetett Angliába, és akciójának szovjetellenes éle lehet.
Egyelőre úgy tűnt, sem Berlinben, sem Londonban és Moszkvában sem tudják igazán, hogy mi is állhat valójában Hess furcsa angliai útjának hátterében. Az ekkor kirajzolódott kérdőjel még napjainkra sem szűnt meg teljesen.
Az 1894.április 26-án az egyiptomi Alexandriában, egy módos német kereskedő, Fritz Hess családjában születet Rudolf Hess az 1920-ban még senki által sem ismert müncheni törpepárt, a Német Munkáspárt (később: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) 16. tagjaként ismerkedett meg a csírázó náci mozgalommal, és a bajor katonai elhárítás ügynökeként az Anton Dexler által alapított pártba „beépült” Adolf Hitlerrel.
Az extravagáns Hess és a hatalmas küldetéstudatú, sajátmagára mint Németország felemelkedésének kiválasztottjára tekintő Hitler ekkor, a mozgalom kezdetein léptek szoros barátságra egymással. Az első, és balul elsült hitleri hatalomátvételi kísérletében nyakig benne ülő Hess az 1923-as müncheni „sörpuccs” csúfos megbukása után, a barátjával együtt vonult a landsbergi börtönbe. Ő volt az, aki a fogság ideje alatt a csodált, ám írni utáló vezér főművét, a Hitler által tollba mondott Mein Kampfot lejegyezte.
A későbbi Führerrel szoros, bensőséges kapcsolatot ápoló Hess 1932-től a náci párt újonnan létrehozott csúcsszervének, a Politikai Központi Bizottságnak az elnöke, és ezzel Hitler pártbéli helyettese lett.
A Brit Birodalmat mindig is csodáló, és az angolokat a németekkel egyenértékű, legértékesebb „fajnak” tartó helyettes 1936-ban, a berlini olimpia idején ismerkedett meg Lord Douglas-Hamilton herceggel.
A háború kitörésekor a pártadminisztráció feje a katonai kérdések elsődlegessé válása és pszichés eredetű, megromlott egészségi állapota miatt is háttérbe szorult. Nehezen élte meg, hogy a pöffeszkedő, és pozíciót pozícióra halmozó harsány Reichmarschall, Herman Göring lépett elő Hitler politikai örökösévé. Hess fanatikusan hitt abban, hogy a Harmadik Birodalom jövője szempontjából elkerülhetetlen az Angliával való békekötés és szövetség. E felfogása egyáltalán nem állt távol Hitler elképzeléseitől sem.
Adolf Hitler igencsak különleges módon viszonyult a Brit Birodalomhoz. Az uralkodó felsőbbrendű fajon kívül más nemzeteket nem igazán sokra becsülő Führert egyszerre bosszantotta és töltötte el értetlenséggel az általa is respektált angolok, különösen a készségesebb Neville Chamberlin miniszterelnököt 1940 májusában a londoni kabinet élén váltó Winston Churchill makacs német-, és teljes kiegyezésellenessége.
Hitlerben mindig is volt egyfajta kisebbrendűségi érzés az angol világbirodalommal szemben.
A világháború első hónapjaiban az angolokkal való – természetesen a német erőfölény elismerésén alapuló – kiegyezési szándék Hitler egyetlen valóban komolyan és meggyőződéssel vallott külpolitikai törekvése volt.
A korábbi nemzetközi szerződéseket, különösen a müncheni paktumot felrúgó Führert azonban a csatorna túloldalán már nem fogadták el megbízható partnernek. Winston Churchill egyenesen Anglia és a világ első számú közellenségeként tekintett a náci Németországra, és annak vezérére.
Hitler gesztusai hatástalanok maradtak, így többek között az 1939. október 6-án elmondott, Angliának címzett nagy „békebeszéde”, majd 1940 májusának végén, a győztes nyugati hadjárat idején, az elvágott brit csapatok evakuálást lehetővé tévő dunquerki megállása is.
A kétfrontos háborútól, illetve 1918 megismétlődésétől mindig is tartó Hitler képtelen volt elszánni magát arra, hogy megpróbálják elfoglalni a brit szigeteket, az angliai invázió „Seelöwe” (oroszlánfóka) fedőnevű hadműveleti tervét könnyű szívvel ejtette.
Kétségtelen tény, hogy a Szovjetunió ellen tervezett, és végső kimenetelét tekintve igencsak kétesélyes hadművelet előtt különösen kapóra jött volna Hitler számára Nagy-Britannia behódolása, a kiegyezés az angolokkal. Rudolf Hess titokzatos repülőútjával kapcsolatban egyelőre nem lehet kizárni, hogy ennek is szerepe lehetett abban.
A Luftwaffe számára egyértelmű kudarccal végződött angliai légicsata után Rudolf Hess eldöntötte, hogy
dűlőre viszi az imádott vezérének oly sok fejfájást okozó „angol kérdést”.
1940 novemberében levelet írt Hamilton hercegnek, ebben arra kérte a skót főrendet, hogy járjon közbe egy titkos „béketárgyalás” megszervezésében közte és a befolyásos békepárti brit csoportok között. A herceg valószínűleg nem olvashatta el Hess levelét, mert azt a brit titkosszolgálat elfogta.
Hess komolyan készülődött a küldetés végrehajtására. 1941 tavaszán, az első világháborúban repülő-hadnagyként szolgáló „helyettes” leckéket vett az eredetileg nagy hatótávolságú kísérő vadászgépnek tervezett, kétmotoros Messerschmitt Bf-110 típusú gép vezetéséből. Személyesen Willy Messerschmitt professzor, a híres repülőgép-konstruktőr és gyáros tette lehetővé Hess számára, hogy az augsburgi Messerschmitt művek gyári repülőteréről végezzen próbarepüléseket.
Mindez pedig felvet egy érdekes kérdést, a Hess repülőútját utóbb teljesen váratlan, és a „helyettes” pillanatnyi elmezavarának betudó hivatalos goebbelsi magyarázattal szemben. A szigorú náci hatalmi hierarchiát körbelengte Hitler bizalmatlansága, aki mindent tudni akart főemberei viselt dolgairól.
A titkosszolgálat ezért a Führer megbízásából a párthatalmasságok minden kis „botlásáról”, kezdve Joseph Goebbels, a „Herr Doktor” nőügyeitől, egészen a nagy hatalmú birodalmi marsall, Herman Göring korrupt üzleti ügyeiig, dossziét vezetett, amit csak Hitler láthatott. Ezért igencsak kérdéses, hogy éppen Hess kamerád titkos repülőleckéiről ne tudott volna a Führer. De, mint láttuk, az angol hírszerzésnek is tudomása volt Hess titkos béketapogatózásairól, a Hamilton hercegnek írt, elfogott levélből.
Az a körülmény, hogy miután Rudolf Hess 1941. május 10-én felemelkedett az augsburgi repülőtér betonjáról, másfél órán át magányosan repült a német légtérben, ugyancsak érdekes kérdést vet fel. Hihetetlennek tűnik, hogy az ekkor már a folyamatos brit berepülések miatt szigorúan ellenőrzött birodalmi légtérben
ne tűnt volna fel egy bejelentés nélkül,
nagy magasságban szálló gép a földi légtérellenőrző szolgálatnak.
De az érdekes kérdések sora ezzel még nem ért véget. Amikor Hess német felségjeleket viselő katonai gépe belépett az ugyancsak szigorúan ellenőrzött skót légtérbe, a glasgowi irányítás észlelte is az ellenséges repülőt. Két vadászgépet emeltek a felderítőnek nézett náci gép elfogására. A Spitfire-eket, amelyek pilótafülkéjében történetesen két emigráns cseh vadászpilóta, Václáv Bauman és Leopold Sram ültek, azt követően, hogy jelentették a gép észlelését,
minden részletesebb magyarázat nélkül visszaparancsolták.
Aznap az észak-skóciai légtér felügyeletét ellátó légierő ügyeletes parancsnoka Lord Douglas-Hamilton herceg, a RAF (Royal Air Force) tartalékos ezredese volt.
Wolff Hess – Rudolf Hess 2001-ben elhunyt fia – visszaemlékezése szerint 1941. május 9-én délután, az apja Angliába repülését megelőző pénteki napon az akkor négyéves gyerek által csak Adolf bácsiként ismert
Führer jelent meg váratlanul berlini lakásukon, és hosszú órákra Hess dolgozószobájába visszavonulva tárgyaltak.
Ami még feltűnt a gyermeknek, hogy távozáskor Hitler hosszasan megölelte apját.
További érdekesség a Hess adjutánsa által a berlini Kancellárián főnöke parancsára május 11-én Hitlernek átadott levél, amelynek egyik sora a következőket tartalmazza:
Ha valami rosszul sülne el, nyugodtan hivatkozzon arra, hogy megőrültem, és Ön nem tudott róla.”
(A szerencsétlen adjutáns a postáskodás után koncentrációs táborba került.) Köztudomású, hogy a kétnapos kínos hallgatás után kiadott hivatalos német kommüniké Hess Angliába repülését a „helyettes” pillanatnyi elmezavarban végrehajtott, minden hivatalosságot nélkülöző egyéni akciójának állította be.
A befolyásos propagandaminiszter, Joseph Goebbels így írt erről naplójában, miután találkozott Hitlerrel:
Az ügyet az eszelősségére kell visszavezetni. Másként hogyan lehetne magyarázni? Különösen tengelybeli barátainknak, akik különben kételkedni kezdenének szövetségi hűségünkben.”
Mindvégig ez maradt a hivatalos álláspont.
1941. májusában Anglia egyedül állt szemben a hatalma csúcsán lévő Adolf Hitlerrel, és az előző évek győzelemsorozatai miatt legyőzhetetlennek látszó Wehrmachttal. A Winston Churchill vezette háborús kabinet a Nagy-Britanniát ért megrendítő csapások ellenére is töretlenül kitartott, a miniszterelnök tántoríthatatlan volt a Hitler elleni küzdelemben.
Ennek ellenére akadtak Angliában olyanok, akik Churchill-lel szemben inkább kiegyeztek volna Hitlerrel. Akármennyire is kínos, ezek egyik fő szószólója a királyi család egyik tagja,György kenti herceg, az uralkodó, VI. György (a jelenlegi angol királynő, II. Erzsébet édesapja) öccse volt.
Akadtak még néhányan arisztokratakörökben, akik szívesebben látták volna a kiegyezést a német „kuzinnal”, mintsem a későbbi szövetséget a sztálini Szovjetunióval. Hess – aki kitűnően beszélt angolul, és jól ismerte a brit szokásokat, illetve gondolkodásmódot – nagy valószínűséggel erre épített, amikor Hamilton herceg útján kereste a kapcsolatfelvételt.
Churchill visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Hess végig az erő pozíciójából kívánt tárgyalni, ami több mint furcsa volt abban a helyzetében. Churchill egyszer sem tárgyalt vele, legalább is nincs erre semmilyen bizonyíték, hanem a külügyminisztérium egy alacsonyabb beosztású diplomatája és titkosszolgálati emberek hallgatták ki többször a „helyettest”, akit végül hadifogoly státuszban a Towerbe zártak. Churchill így ír háborús emlékiratában Hess útjáról:
„Szökésének egy pillanatra sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Tudtam, hogy az események menetén mit sem változtat.”
A Harmadik Birodalom bukása után Rudolf Hesst Nürnbergbe szállították, ahol egykori elvtársaival, harcostársaival együtt fogták perbe a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt.
Amnéziára hivatkozva sohasem tett részletes vallomást, angliai útjának részletei is homályba maradtak a bíróság előtt. A törvényszék két vádpontban bűnösnek mondta ki Rudolf Hesst, és életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte.
Rudolf Hess elítéléstől 1987. augusztus 17-én bekövetkezett – öngyilkosságnak minősített – haláláig a nyugat-berlini Spandau börtön foglya volt. Az eredetileg 600 fő befogadására alkalmas fegyintézetnek 1966-tól, az utolsó fogoly, Albert Speer egykori fegyverkezési miniszter kiszabadulása után, már csak ő maradt az egyetlen őrizetese.
A börtön személyzetét és őrségét a négy szövetséges hatalom, az amerikaiak, az angolok, a szovjetek és a franciák biztosították havi váltásban.
Az 1970-es évektől többször is felvetetődött Hess szabadon bocsátásának kérdése. Ezt azonban mindig elutasították, annak ellenére, hogy a nála súlyosabb előélettel rendelkező egykori foglyokat már mind kiengedték.
Az utolsó évtizedeit magányos remeteként töltötte a „spandaui hetes számú fogoly”; Rudolf Hess senkivel, még a családtagjaival sem akart találkozni. (Hosszú fogsága alatt mindössze egyetlenegyszer, 1969-ben találkozott a feleségével.)
1987. augusztus 17-én röpítették világgá a nagy hírügynökségek, hogy Rudolf Hess, az utolsó spandaui fogoly elhunyt. A hivatalos kommüniké szerint a 93 éves Hess öngyilkos lett, felakasztotta magát. Ezzel azonban, akárcsak angliai útjával kapcsolatosan, maradtak bőven nyitott kérdések.
A börtön francia kezelőorvosa szerint az utolsó évében Hess már nagyon le volt gyengülve, az ágyból is csak segítséggel tudott kikelni. 1987 augusztusában az angolok adták az őrszemélyzetet, és a szolgálatot. A brit jelentés szerint Hess egy elektromos kábel segítségével kötötte fel magát cellája ablakának vasrácsára. Több szakértő is
egyszerűen lehetetlennek tartja,
hogy a 2 méter magasan lévő rácsra a szinte már teljesen magatehetetlen Hess képes lett volna egyedül felkötni magát.
Hess holttestét kiadták a családjának, ők a temetés előtt megvizsgáltatták a tetemet. A holttestet szemléző Dr. Spann igazságügyi szakértő idegenkezűségre,
fojtogatásra utaló nyomokat talált Hess nyakán, de nem indult nyomozás az ügyben.
Hess halála után a brit hatóságok a vizsgálati jegyzőkönyveket és valamennyi, a hetes számú fogollyal kapcsolatos fennmaradt dokumentumot 30 évre titkosítottak. Talán 2017-ben többet fogunk megtudni a második világháború e rejtélyes ügyéről.