Mindössze három hétre volt szükségük a különböző dögevő rákféléknek ahhoz, hogy két disznótetemet csontig elpusztítsanak – ez derült ki abból a kutatásból, amelyet Gail Anderson és Lynne Bell, a Simon Fraser Egyetem kriminológusai végeztek három, az óceánba dobott disznótetemen.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, milyen gyorsan végzik dolgukat a tengeri dögevők a tengerfenéken fekvő holttesteken – ehhez a kísérlethez azért használtak malacot, mert az állat bélrendszerének mikrobafaunája, mérete, bőre és testszőrzete nagyon hasonlít az emberéhez.
A három disznótetemet a Brit-Kolumbia partjainál elhelyezkedő Saanich-öbölben dobták a vízbe, és a Victoria Kísérleti Tengeralatti Hálózat (Victoria Experimental Network Under the Sea, VENUS) programjának segítségével figyelték élőben, mi történik velük. A vizuális követésen kívül a kutatók képesek voltak a víz kémiai összetételét, az áramlatokat és más egyéb tényezőket is monitorozni, ezek mind befolyásolhatták azt, hogyan bomlanak le a tetemek.
Az eredmények meglepő gyorsaságot mutattak: az első két malac testét alig három hét alatt csontig lerágták a különböző rákfélék.
A harmadik test több mint 90 napig maradt viszonylag épen, mivel a terület oxigénhiányos vize miatt a nagyobb dögevők nem közelítették meg. A Saanich-öböl egyébként is oxigénben szegény víztömeg, ahol esetenként kifejezetten anoxiás viszonyok alakulhatnak ki.
„Bár az itt élő állatok ehhez hozzászoktak, az utolsó tetemet nagyon alacsony oxigénszintű vízbe dobtuk, ami távol tartotta a nagyobb dögevőket, mint például a garnélákat” – írta sajtóközleményében Anderson. „Így csak azok az oxigénszegény környezetet is elviselő kisebb rákok maradtak, amelyek képtelenek voltak áthatolni a bőrön.”
A kutatás eredményei azon túl, hogy jól mutatják a tengeri dögevők viselkedését oxigénhiányos környezetben, segíthetnek a törvényszéki szakértőknek felderítetlen élet elleni bűncselekmények megoldásában is. A kísérlet eredményeit Anderson és Bell a PLOS ONE tudományos folyóiratban ismertették. A két kutató következő lépésként mélyebb vízben is szeretné megismételni a kísérletet, és megvizsgálni, hogy az ott élő állatok hogyan bontják le a disznók testét.