Az 50 éves francia Yves Berthelot légzőcsővel, búvármaszkkal és uszonnyal felszerelkezve búvárkodott lekötött jachtja közelében, amikor egy megtermett, 3,5 méter hosszú bikacápa (Carcharhinus leucas) támadt rá.
A támadást a hajó fedélzetéről jól látták a férfi barátai, de tehetetlenek voltak.
A helyi, Les Nouvelles Caledoniennes napilap tudósítása szerint a támadás május 9-én szombaton a délelőtti órákban történt. Napsütéses időben, kristálytiszta sekély vízben következett be a tragédia.
Az áldozatot a karján, az ágyékán és a lábán érte több, nagy erejű harapás. A szemtanúk szerint a cápa legalább kétszer rontott neki az erősen vérző Yves Berthelot-ra.
Annak ellenére, hogy a fedélzeten tartózkodók között volt tapasztalt elsősegélynyújtó, a nagy vérveszteség miatt sokkos állapotba került Berthelot-on már nem tudtak segíteni, a férfi még a mentők megérkezése előtt belehalt sérüléseibe.
Szemtanúk szerint az áldozatot váratlanul érte a rendkívül agresszív, ismétlődő támadás. "Rosszkor volt rossz helyen" – nyilatkozta egyikük.
Philippe Tirard helyi cápaszakértő szerint kevéssé jellemző, hogy a bikacápa tiszta, átlátszó vízben támadjon. A hatóságok átmenetileg lezárták a környék strandjait.
Új-Kaledónia Franciaország speciális jogállású tengerentúli megyéje, a szigetcsoport a Csendes-óceán délnyugati részén, a mikronéziai szubrégióban, Ausztráliától keletre található.
Az igencsak népes kékcápa-alakúak rendjén belül (Carcharhiniformes) a kékcápafélék családjába (Carcharhinidae) tartozó 60 fajból mintegy tucatnyi tekinthető az emberre nézve potenciálisan veszélyesnek.
A névadó kékcápa (Prionace galuca) valamint a selyemcápa (Carcharhinus falciformis) továbbá az óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) mellett ehhez a családhoz tartozik az a két további faj is, amely a cápatámadási statisztikák szerint a legtöbb halálos kimenetelű balesetet okozó triász tagja is egyben.
Utóbbiak közül a család legméretesebb faja, a kivételes esetben a 7 méteres hosszúságot is elérő tigriscápa (Galeocerdo cuvieri), valamint a legagresszívebbként nyilvántartott bikacápa (Carcharhinus leucas) a nem az ehhez a csoporthoz tartozó "listavezető" nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) után a legtöbb halálos kimenetelű támadást okozó cápafaj.
Sőt, ha az egyes fajokhoz rendelt összes támadáson belül a fatalitási arányszámot, azaz a halálos kimenetelű esetek arányát vizsgáljuk, úgy már fordul a sorrend, és a tigriscápa áll az első helyen, míg a bikacápa a második helyezett.
Viselkedésbiológiai szempontból pedig a bikacápa holtversenyben áll a nagy fehér cápával, már ami az agresszív viselkedést illeti.
A rendkívül robosztus testfelépítésű bikacápa átlagos testhossza 1,6 -3,2 méter; más cápaalakúakhoz hasonlóan a nőstények a nagyobbak. Az eddig ismert legnagyobb, és a Dél-afrikai Köztársaság indiai-óceáni felségvizein kifogott példány testhossza meghaladta a 4 métert.
A faj egészen különleges tulajdonsága a cápák világán belül, hogy nem csak a csökkent sós, úgynevezett brakk vizeket viseli el, hanem képes tökéletesen adaptálódni az édesvízhez is.
A trópusi tengerpartokon igen gyakran felúszik a tengerbe ömlő folyókon, gyakran egészen messze a torkolatvidéktől.
E tulajdonsága miatt Dél-Afrikában a "Zambezi shark" (zambezi cápa) névre hallgat, ugyanis előszeretettel felúszik az Indiai-óceánba ömlő hatalmas folyamon akár több száz kilométerre is a tengertől. Gyakran tartózkodik az alacsony látótávolságú zavaros vizekben, kikötők és folyótorkolatok környékén, valamint félsós vízű lagúnákban.
A parthoz és a felszínhez közeli vizeket kedveli, legfeljebb 30-40 méteres mélységig hatol le, és igen gyakran szinte a megfeneklésig sekély vizekbe is kiúszik, ami fokozottan veszélyessé teszi.
Világszerte elterjedt a trópusi óceánokban és melegvizes perem- illetve melléktengerekben, a Vörös-tengert leszámítva. Gyakorinak tekinthető a karibi-térségben, Brazília partvidékén, nyugat-Afrikában Szenegál és a Guineai –öböl vidékén. Az Indiai-óceánon a Perzsa-öböltől Dél-Afrikáig mindenütt megtalálható a kelet-afrikai partvidéken.
Ugyancsak közönségesnek számít a nyugat-pacifikus régióban, elsősorban a Melanéz-szigetvilágban. Harapása rendkívül erős, a viszonylag alacsony, háromszög alakú és fűrészes szélű fogakkal nagy húsdarabok kitépésére képes. Harapáserejét tekintve, amely 4,1 tonna per négyzetcentiméter, abszolút rekorder a cápák között. (A nagy fehér cápánál ugyanez az érték 1,6 tonna per négyzetcentiméter.)
Az európai tengerekben nem él meg.
Nyílt vizeken és jó látótávolság mellett a légzőkészülékes búvárokkal szemben általában közömbösen viselkedik. A fürdőzők és a felszínen úszó légzőcsöves búvárok lehetnek potenciálisan legjobban kitéve a bikacápa támadásának. Azt azért hozzá kell tennünk, annak, hogy cápatámadások áldozatává váljunk, körülbelül akkora az esélye, mint hogy megnyerjük az ötös lottót.