Léteztek már korábbi kísérletek is, melyek a patkányok empátiáját látszottak alátámasztani. Egy 2011-es vizsgálat során például megfigyelték, hogy a vékony műanyag csőbe zárt patkányt szabadon lévő fajtársa kimentette. Ez a megfigyelés azonban a szakértőket nem győzte meg, véleményük szerint a segítő patkány csupán társaságra vágyott, nem az együttérzés vezérelte, ezért segítette bajbajutott társát. A japán Kwansei Gakuin Egyetem új tanulmánya azonban rácáfolni látszik ezekre a nézetekre.
Az önzetlen viselkedés teszteléséhez egy átlátszó fallal kettéválasztott dobozba rakták a patkányokat. A fal egyik oldalára helyezett rágcsálót arra kényszerítették, hogy vízben úszkáljon, amit – habár életveszélyben nem volt - érthető okokból nagyon nem tolerált. Az egyetlen szabadulási lehetőséget az jelentette számára, ha a fal száraz oldalára helyezett fajtárs kinyitotta azt a kicsiny kerek ajtót, amin keresztül az elázott patkány átmenekülhetett.
A kísérlet első részében tíz patkányból kilenc segített bajban lévő társán. Amikor a szerepeket megcserélték – tehát a traumán átesett patkányt rakták a száraz oldalra, a korábbi segítőt pedig a vizesre – a segítségnyújtás gyorsabban megtörtént.
A kísérlet második részében nem szerepelt víz, a két oldalra száraz patkányokat tettek, amik nem élték át az úszkálás kellemetlen élményét. Ebben az esetben nyolc patkányból csupán egy nyitotta ki az ajtót. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a stressz szükséges volt a segítő magatartás kiváltásához.
A vizsgálatsorozat utolsó része volt a legérdekesebb: a segítő patkánynak bajban lévő társa és egy darab csoki között kellett döntenie. Megdöbbentő módon a segítő az esetek többségében a csoki helyett a segítségnyújtást választotta, és csak azután látott neki az elemózsiának, miután a bajbajutott fajtárs biztonságba került. Sőt, olyan is előfordult, hogy a segítő patkány megosztotta csokiját a megmentett szomszéddal.
Annak ellenére, hogy az emberek számtalan szempontból különböznek a patkányoktól, a kutatók elmondták, hogy a tapasztalatok a segítő magatartás evolúciós gyökereire hívják fel a figyelmet, mely független a kulturális háttértől, és a neveléstől. A tanulmány az Animal Cognition című szaklapban jelent meg.