A polipok (Octopoda) meglepően komplex lények, fejükben és testükben 500 millió idegsejt található – ez figyelemreméltó szám egy puhatestű esetében. Első látásra nem gondolná senki, mennyire „eszesek”, de bizonyított, hogy képesek tervezni, „érvelni”, sőt egyesek még a sportmeccsek végeredményét is megjósolják. Indonéziában azt is megfigyelték, hogy amikor a vihar közeleg, a fejlábúak kókuszhéjakat gyűjtenek, amelyekből fedezéket „építenek” maguknak.
A polipok azonban nem csak az eszük miatt kiváló alkalmazkodók, hanem egyedi testnedvük miatt is.
A vérükben ugyanis nem vastartalmú hemoglobin, hanem réztartalmú hemocianin (fehérje) szállítja az oxigént
, amely oxigénhiányosan színtelen, oxigéndús állapotban viszont sötétkék színűre változik.
Extrém körülmények között a hemocianin előnyét annak rézatomjai jelentik, amelyek hatékonyabban szállítják az oxigént, ha a víz túlságosan hideg, az oxigénnyomás pedig túl alacsony. Ez az adaptációs képesség egyben a legnagyobb hátrány is, mivel rendkívül érzékennyé teszik az állatot a pH (kémhatás) változásra. Ha a víz pH-ja túl alacsony az oxigénszállítás zavart szenved,
ezért is probléma az óceánok elsavasodása.
A polipoknak, és a többi fejlábúnak három szíve van, amelyből kettő tulajdonképpen segítő funkciót tölt be. Ezek a kopoltyúszívek, amelyek nevükből eredően a kopoltyúk tövében helyezkednek el. Az oxigénben szegény vért átpumpálják a kopoltyúkon, majd a gázcserét követően az immár oxigénben gazdag testnedvet eljuttatják a harmadik, központi szívhez. Utóbbi szerv végül az oxigéndús vért eljuttatja a test szöveteihez.
A központi szív verése akár hosszabb időre is kihagyhat, ha az állat úszni kezd
, emiatt hamar kimerül. Annak érdekében, hogy ezt elkerülje, inkább a talajon való mászást választja.