Az új-kaledóniai Aquarium Des Lagons tengeri állatkert egyik zebracápája rendszeresen az akvárium üvegfalát tisztító búvárok körül sündörög.
Ám nem kell aggódni: a termetes uszonyos nem élelmet, hanem szórakozást lát a számára rendkívül hasznos végtagokkal rendelkező emberben.
Jelesül egy kis hasvakargatásra vágyik. A többnyire magányosan élő, békés természetű zebracápák között is kifejezetten barátságosnak számít ez a példány a helyiek szerint, rendszeresen "kéri" a csiklandozást.
A fajra jellemző, hogy a lélegzéshez nincs szüksége folyamatos úszásra, ezért lehetséges, hogy percekig jóformán mozdulatlan maradjon az élvezetes móka közben.
A zebracápa (Stegostoma fasciatum) a dajkacápa-alakúak rendjén belül (Orectolobiformes) önálló családot és nemzetséget is alkotó indo-pacifikus trópusi cápafaj. Elterjedési területe a Vörös-tengertől az ausztráliai Nagy-korallzátonyig, illetve Francia-Polinéziáig terjed.
Noha a kifejlett példányokat leopárdszerű pöttyök díszítik, mégis találó a fajneve, ugyanis
az ivadékok testén a zebra mintázatához hasonló fekete harántcsíkok találhatók.
A zebracápa hosszú időt képes eltölteni a korallszirtek közötti homokos aljzaton.
Táplálékát elsősorban puhatestűek, rákok és fenéklakó halak alkotják. Ez a közepesen nagytestű cápa békés természetű faj, az emberre nézve nem jelent semmilyen veszélyt sem. Jól tűri a fogságot, ezért gyakori lakója a tengeri akváriumoknak.