Egy korábbi kutatás szerint a vírus új mutációi kétszer akkora sebességgel jöttek létre, mint az előző ebolajárványok kórokozói. Ezzel szemben most azt mutatták ki, hogy a nyugat-afrikai ebolajárvány idején csak kevéssel volt gyorsabb a vírus mutációja, mint a korábbi kórokozóké.
"Jó hír ez azoknak, akik az ebola elleni hosszú távú megoldáson, védőoltáson, gyógyszeres kezelésen dolgoznak, mivel ez azt jelenti, hogy ezek a mutációk esetében is hatásosak maradnak" - vélte Miles Carroll, az Angol Közegészségügyi Szolgálat (PHE) mikrobiológiai kutatásának vezetője.
Az ebola több mint 11 ezer ember halálát okozta Guineában, Sierra Leonéban és Libériában tavalyi kitörése óta, és bár az elmúlt hónapokban az új esetek száma látványosan csökkent, a járványnak nincs még vége. Az esetszám zuhanása azonban szinte lehetetlenné tette a vakcinák és a gyógyszerek tesztjeit.
Carrol és nemzetközi kutatócsoportja, az Európai Mobil Laboratórium a járvány epicentrumában, Guineában gyűjtött 179 pácienstől származó mintát elemzett.
Vizsgálatuk a mutáció sebességének megállapításán túl megerősítette azt is, hogy egyetlen forrásból indult a járvány 2013 decemberében, és azt is megállapították, hogyan került át Sierra Leonéba 2014 májusában.
A Clinical Infectious Diseases című szaklapban az ebola eredetéről jelent meg tanulmány, mely azt állítja, a vírus már jóval azelőtt pusztított, hogy 1976-ban azonosították volna. Korábbi kutatások számos rágcsálófaj szervezetében fedezték fel az ebolavírus DNS-ének maradványait.
Ez arra engedett következtetni egyes kutatókat, hogy ezen rágcsálófajok őseit legalább 20 millió évvel ezelőtt fertőzhette meg a kórokozó.
Mivel ennyire régi vírusról lehet szó, felvetődik a kérdés, hogy nem kerülhetett-e át az állatokról az emberre is már jóval 1976 előtt - idézte a Live Science tudományos-ismeretterjesztő portál Powel Kazanjiant, a Michigani Egyetem történelem- és járványtanprofesszorát, a tanulmány szerzőjét. Szerinte az ebola számlájára írható a hírhedt athéni pestis, amely Kr.e. 430-ban kezdődött. A peloponnészoszi háború történetírója, Thuküdidész nemcsak krónikása volt a kórnak, de maga is megkapta és túlélte azt.
Az athéni betegség hirtelen lázzal, fej-, gyomor- és végtagfájdalommal, fáradtsággal kezdődött, hányásrohamok kísérték. Aki hét napot túlélt, az heveny hasmenést is tapasztalt. Orvosi kezelés nem volt, a kór a hetedik-kilencedik napon gyakran végződött halállal.
Az athéni betegség az ókori történész által Aethiopiának nevezett területről indult, a kifejezés Fekete-Afrikára, a Szaharától délre eső területre utalt, ahonnan sokan vándoroltak az antik görög városállamokba dolgozni.
Kazanjian szerint a tünetek, a halálozási arány és a fekete-afrikai eredet egyezik azzal, amit ma az eboláról tudunk.
A Thuküdidész-szindrómának is nevezett kórt számos ismert betegséggel, a tífusszal, a kanyaróval, a lépfenével és a bubópestissel is összefüggésbe hozták már, ám egyik sem emlékeztet annyira az athéni kórra, mint az ebola - vélte a szerző, aki hozzátette, tanulmánya nem ad végleges választ az ókori betegség eredetére.