Relikviák a kannibalizmusba torkollott sarkvidéki expedícióról

Búvárrégész dolgozik az extrém hideg vízben a HMS Eberus roncsának feltárásán

Sir John Franklin kapitány „elveszett expedíciója” volt a 19. század egyik legnagyobb port felvert rejtélyes eltűnési esete.   Egyik hajójuk, a HMS Eberus roncsát tavaly szeptemberben fedezték fel, és egy kanadai búvárrégészekből álló csoport nemrég merült le a jégbörtönbe zárt hajó maradványaihoz. 

Jeges víz konzerválta a fából épült hajót

Gombok, kínai porcelántányérok, egy orvosságos fiola több mint 170 éves elkocsonyásodott medicinával - csak néhány tárgy abból a kollekcióból, amelyet a kanadai védelmi minisztérium és haditengerészet által támogatott búvárrégészeti expedíció felhozott a Qeen Maud öböl fagyos mélységeiben nyugvó legendás HMS Erebus roncsáról.

Búvárrégész dolgozik az extrém hideg vízben a HMS Eberus roncsának feltárásán Forrás: @ PARKS CANADA/Thierry Boyer

A felfedezések történetének szomorú lapjaira került Franklin-féle sarkvidéki misszió tárgyi leleteit a Kanadai Történeti Múzeumban állítják ki.

A HMS Erebus és Terror hajók Új-Zélandon, egy 1841-ben készült fedtményen Forrás: Wikimedia Commons

Az 1845-ben útnak indult, és a Royal Navy, a brit királyi haditengerészet által finanszírozott, 129 fős expedíció két, segédgőzgépekkel is felszerelt vitorlással vágott neki Kanada sarkköri jeges vizeinek, az Atlanti és Csendes-óceánt összekötő északnyugati-átjáró felderítésére.

Az elveszett expedíció felkutatása során, már az 1850-es években találtak néhány nyomot,

de az eltűnt hajók közül Franklin kapitány zászlóshajója, a HMS Erebus roncsát csak tavaly szeptemberben találta meg az a kanadai roncskutatókból és víz alatti archeológusokból álló csoport, amely idén áprilisban jégalatti merülések sorozatával tárta fel az Erebus vitorlást maradványát.

Még az árboc is a helyén maradt

A roncsot az észak-kanadai Viktória-sziget és a szárazföld közötti Qeen Maud (Matild királynő) öbölben találták meg, szonár segítségével.

Jég alá merülve dolgoznak a búvárrégészek Forrás: Live Science/Parks Canada

Ez egy extrém nehéz merülőhely "

– jellemezte tömören az Erebus feltárásának nehézségeit Ryan Harris vezető archeológus, a víz alatti kutatócsoport főnöke, arra utalva, hogy csak a jégbe vágott léken át merülhettek le a rendkívül hideg vízben nyugvó roncshoz.

Az Erebus szonárképe. A szerkezetet kitűnően konzerválta a fagyos víz Forrás: Live Science

A 2014 szeptemberében készített kiváló minőségű szonárfelvételek alapján tervezték meg a merülést.

Felszínre emelik az Erebus egyik ágyúját Forrás: Live Science/Parks Canada

A felépítmény öt méterre magasodik fel a tengeraljzatról, és az árbocok is a helyükön állnak. A nehéz körülmények között dolgozó roncskutatók megtalálták és a felszínre emelték az Erebus bronzból öntött hajóharangját, és az egyik ágyúját is.

Az egyik felszínre hozott lelet, egy kínai porcelántányér Forrás: @ PARKS CANADA/Thierry Boyer

A fagyos víznek köszönhető, hogy ennyire ép állapotban maradt fenn a hajó faszerkezete,

a fát elbontó tengeri szervezetek ugyanis nehezen élnek meg ennyire mostoha körülmények között. A Franklin expedíció másik hajója, a HMS Terror nyughelye egyelőre még ismeretlen.

Az északnyugat- átjáró nyomában

Sir John Franklin (1786 – 1847) brit haditengerész, felfedező és sarkkutató először 1818-ban járt a sarkvidéken, a Buchanan-expedíció másodtisztjeként.

Franklin expedíciójának rekonstruált útvonala Forrás: Wikimedia Commons

Az északnyugati-átjáró több híres felfedező, köztük Sir John Ross és William Edward Parry fantáziáját is megmozgatta korábban. Az Admiralitás támogatásával Franklin két hajóból, a HMS Erebus és Terror vitorlásokból álló expedíciója 1845. május 19-én futott ki az angliai Greenhithe kikötőjéből, hogy megkeresse és feltérképezze a két óceánt összekötő feltételezett átjárót.

Sir John Franklin egykorú portréja Forrás: Wikimedia Commons

A Prince of Wales és Enterprise bálnavadász hajók legénysége látta utoljára Franklin hajóit

a Baffin-öbölben, 1845 augusztusában, utána nyomuk veszett .

Lady Franklin portréja Forrás: Wikimedia Commons

Miután nem adtak hírt magukról, Lady Jane Franklin kezdeményezésére 1848 tavaszán az Admiralitás nagyszabású mentőakciót szervezett, és 3 hajóegységet indított útnak az észak-kanadai partvidékre, minden eredmény nélkül.

Az a búvárrégész expedíció tagjai leletmentés közben Forrás: @ PARKS CANADA/Jonathan Moore

1850-ben 11 brit és 2 amerikai hajó kutatott az expedíció nyomai után a Beechy-sziget keleti partvidékén. Itt három tengerész sírjára bukkantak, ez volt az első használható nyom .

Feltárul a titok

1854-ben John Rae A Vilmos király-sziget környéki inuitoktól (eszkimóktól) kapott érdekes információkat, amely szerint évekkel korábban 30-40 legyengült fehér emberből álló csoportot láttak a barátságtalan, jeges pusztaságban.

Az Erebus roncsának szonárképe Forrás: Live Science

Rae néhány tárgyat, köztük késeket és kanalakat szerzett az őslakosoktól,

amelyekről bebizonyosodott, hogy a Franklin-expedíció hagyatékai. 1857. május 5-én a Fox szkúner legénysége, McClinctok kapitány vezetésével a Vilmos király-szigeten egy kőhalom alatt kézírásos feljegyzéseket talált, amelyek a Franklin-expedíció tisztjeitől származtak.

A feljegyzések alapján sikerült rekonstruálni, hogy mi történt az expedíció tagjaival.

A roncsról felszínre hozott árboc csiga Forrás: @ PARKS CANADA/Thierry Boyer

Franklin hajói 1846 szeptemberében a jég fogságába kerültek a Vilmos király-sziget térségében, amelyből már nem tudtak kiszabadulni. Maga a parancsnok 1847. június 11-én hunyt el. A túlélők 1848 áprilisában elhatározták, hogy a befagyott tengeren gyalogosan nekivágnak a szárazföldnek, de egyikük sem élte túl a viszontagságokat.

Kannibalizmust bizonyító nyomok

Egy 1992-es expedíció két teljes csontvázat és számos további emberi csontot talált a Vilmos király-szigeten, valamint olyan tárgyakat, amelyek azt bizonyították, hogy Franklin egykori legénységének maradványaira bukkantak.

Anne Keenley igazságügyi orvos-szakértő és kollégái alaposan megvizsgálták a maradványokat. Több olyan csontot is találtak, amelyeken a hús lekaparására utaló nyomokat, vágásokat azonosítottak.

A nyomok azt bizonyítják, hogy az utolsó túlélők már halott társaik húsát ehették meg.

A Franklin-féle” elveszett expedíció” a sarkkutatás történetének legnagyobb tragédiája volt; valamennyi tagja, 129 ember odaveszett.