Hatalmas plazmaszerkezetek veszik körül a Földet

A plazmacsövek háromdimenziós illusztrációja

Hatalmas plazmaszerkezetek létét igazolták a Föld magnetoszférájában a Sydney-i Egyetem kutatói.

A magnetoszféra egy égitestet körülvevő övezet, amelyben a töltött részecskéket az égitest mágneses tere befolyásolja. A magnetoszféra alsó, sűrűbb rétegét ionoszférának nevezik, fölötte pedig az elektromosan töltött részecskékkel, azaz plazmával telített régió, a plazmaszféra helyezkedik el. A két régió határát, mint most bebizonyosodott, fura, csőszerű struktúrák "népesítik be" - olvasható az ausztrál egyetem honlapján.

"A kutatók hat évtizede feltételezik e szerkezetek létét, de most sikerült első ízben kimutatni őket" - fogalmazott Cleo Loi, az egyetem hallgatója, a tanulmány első szerzője, aki szerint a struktúrák felfedezése azért is fontos, mert befolyásolják a távközlési műholdak működését.

A kutatók az ausztráliai rádióteleszkóp-rendszer, az MWA-t (Murchison Széleslátóterű Hálózat) segítségével az égbolt nagy területeiről készítettek felvételeket. A munka közben jöttek rá, hogy az MWA segítségével pillanatfelvételek is készíthetők, amelyek egyfajta filmmé álltak össze.

"Sűrű plazmacsíkok váltakoztak a ritkás sávokkal, és ez a mintázat lassan vándorolt, a sarki fényhez hasonlóan a Föld mágneses teréhez idomult" - idézte fel Cleo Loi.

A plazmacsövek háromdimenziós illusztrációja Forrás: CAASTRO/Loi et al.

600 kilométer magasan

A módszereket ismertetve elmondta, hogy az MWS 128 antennája egy 3-szor 3 kilométeres területen helyezkedik el. A hálózat ugyan egységes műszerként működik, ám ha szeparálják a rendszer keleti részéből érkező jeleket a nyugati vég antennái által észleltektől, háromdimenziós felvételeket tudnak készíteni.

"A rendszer segítségével megmértük a struktúrák közötti hézagokat, valamint meghatároztuk, hogy milyen magasan helyezkednek el. Méréseink szerint a plazmacsövek körülbelül 600 kilométerre a földfelszín fölött, az ionoszféra felsőbb rétegeiben kezdődnek, és a plazmaszférába nyúlnak" - magyarázta Cleo Loi. A felfedezést a Geophysical Research Letters legújabb számában ismertetik.