Furcsábbak a Plútó holdjai, mint hittük

A Plútóról nézve a Nap csupán egy nagyon fényes csillagnak tűnik (fantáziarajz)

A Plútó "szeszélyes" holdjait vizsgálta a Hubble űrteleszkóp, amelynek adatai szerint az égitesteken például kiszámíthatatlan, hogy mely irányból kel fel a Nap. A csillagászati műhold megfigyeléseinek helyességét hamarosan ellenőrzi a New Horizons szonda, amely az első ember alkotta űreszközként látogatja meg a törpebolygót.

A Hubble 5 milliárd kilométeres távolságból csupán halovány, vibráló pontokként látja a Plútó öt ismert égi kísérőjét, ennek ellenére az űrteleszkóp meghatározta a holdak méretét, színét, keringési és pályajellemzőit - olvasható a megfigyelési eredményeket összefoglaló Nature-cikk ismertetőjében a BBC és a NASA honlapján.

Ilyen lehet a panoráma a Plútó törpebolygó jéggel borított felszínéről Forrás: Wikimedia Commons

A Plútó holdjai a Naprendszer hajnalán születtek, amikor a törpebolygó egy hasonló méretű égitesttel ütközött.

A törpebolygó legnagyobb kísérője a Charon, a két égitest lényegében egymás körül kering. Korábban kettős bolygónak is nevezték a rendszert, amelynek folyamatosan változó gravitációs tere okolható a kisebb holdak "vibrálásáért".

Kaotikus tánc

A Hubble megfigyeléseinek köszönhetően ismerhettük meg a Plútó és holdjainak kölcsönhatását"

- fogalmazott John Grunsfeld, a NASA tudományos igazgatóságának helyettes vezetője, aki kaotikus ritmusú kozmikus táncként jellemezte a rendszer dinamikáját.

"Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nem tudjuk, mely égtájon kel fel másnap reggel a Nap: a hajnalban a nyugati horizontot festi vörösre a hajnalpír, míg este keleten, vagy északon nyugszik.

Lakhatunk az Északi-sarkon, amely hirtelen az égitest déli pólusává válik - érzékeltette a rendszer anomáliáit Mark Showalter,

az amerikai SETI Intézet kutatója, a tanulmány társszerzője.

Kimutatták, hogy három hold - a Nix, a Styx és a Hydra - mozgását úgynevezett rezonanciaeffektus koordinálja, amelynél az objektumok erőteljesen befolyásolják egymás mozgását, így pontosan meghatározható az egymáshoz viszonyított keringési ráta.

"A Nix lakosai megfigyelhetnék, hogy miközben egy adott periódus alatt a Styx kétszer tűnik fel az égbolton, a Hydra háromszor" - magyarázta Doug Hamilton, a Marylandi Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.

A Plútó és holdjainak összehasonlítása méret és fényesség szerint Forrás: NASA/ESA/A. FEILD (STSCI)

Kozmikus baseball-labdák

A Hubble azt is kifürkészte, hogy a holdak alakja sokkal inkább baseball-labdára, mint szabályos gömbre emlékeztet.

Kiderült, hogy míg a Kerberos szénfekete, a többi hold piszkosfehér.

Korábban azt feltételezték, hogy a becsapódások által kilökődött anyag egyenletesen teríti be a holdakat, így a Kerberos sötét színe óriási meglepetést jelentett a kutatóknak.

A Föld, a Hold( balra felül) és a Plútó méretét szemléltető infógrafika. A törpebolygó még sok titkot rejt Forrás: Wikimedia Commons

"A Plútónak még rengeteg a titka, amelyek közül sokról a New Horizons rántja le a leplet, amikor ez év július 14-én elsuhan a Plútó mellett. További érdekességekkel szolgál majd a James Webb űrteleszkóp, amelyet a NASA tervei szerint 2018 októberében állítanak pályára" - fogalmazott Mark Showalter.