Az újonnan felfedezett exoplanéta – amely a Cassiopeia csillagképben található – 4,5-szer nagyobb tömegű Földünknél, így
a szuperföld kategóriába esik.
Mielőtt azonban nagy reményekkel elkezdenénk csomagolni, hogy útra keljünk, fontos megjegyezni, hogy az égitest felszíni hőmérséklete igencsak forró, kizárt, hogy az általunk ismert élet megmaradna rajta. Központi csillagát mindössze három nap alatt megkerüli.
A HD 219134b azonban nincs egyedül. Az asztronómusok három másik bolygót is felfedeztek a rendszerben. Az egyik planéta 2,7-szer masszívabb a Földnél, keringési ideje 6,8 nap. A rendszerben van egy Neptunusz-szerű bolygó is, ez kilencszer nagyobb tömegű szülőbolygónknál, keringési ideje 47 nap. A rendszer legtávolabbi planétája 62-szer nehezebb Földünknél és 1190 nap alatt kerüli meg központi csillagát.
A most felfedezett égitestek a HR 8832 (vagy HD 219134) nevű csillag körül keringenek. Ez egy „K színképtípusú” csillag. Az ilyen fajta objektumok hűvösebbek (3000 és 5000 °K közöttiek) és kisebbek a Napnál. A HR 8832 egyébként könnyen kiszúrható, ha a Cassiopeia csillagképre tekintünk.
Az általunk ismert idegen világok többsége több száz fényévre van. A most felfedezett kőzetbolygó viszont szinte a szomszédban található”
– mondta a felfedezést ismertető tanulmány társszerzője, Lars Buchhave csillagász (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) a NASA sajtóanyagában.
Az asztronómusok a HD 219134b-t az olasz Telescopio Nazionale Galileo nevű 3,58 m átmérőjű teleszkópra szerelt HARPS-N spektrográf segítségével találták meg, radiális sebességméréssel. A módszer lényege a következő: a keringő bolygó gravitációs hatására a csillag színképvonalai Doppler-eltolódást mutatnak, a műszer ezt detektálja. A radiális sebességméréssel az égitest tömegét is meg lehet állapítani.
A HD 219134b méretének meghatározásához a kutatók a NASA Spitzer űrtávcsövét vették igénybe. A tranzitmódszer a csillag fényének apró gyengülését méri, amikor egy bolygó közvetlenül előtte halad el. Ennek a gyengülésnek a mértékéből tudták kiszámolni a tudósok a planéta méretét (körülbelül 1,6-szer nagyobb a Földnél).
A szakemberek a méret és a tömeg alapján ki tudták számolni a HD 219134b sűrűségét, ebből derült ki, hogy biztosan kőzetbolygóról van szó (három társánál ezt egyelőre még nem határozták meg). A kutatócsoport tervei szerint az égitestet 2018-ban fogják részletesebben megvizsgálni a James Webb-űrteleszkóppal.
Bár a HD 219134b a legközelebbi olyan planéta, amelyről biztosan tudjuk, hogy kőzetbolygó, közel sem az ismert legkisebb távolságra lévő idegen bolygó.
Ez a megtisztelő cím a GJ674b-t illeti meg (14,8 fényévre van tőlünk), ennek az égitestnek az összetétele azonban nem ismert.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy 2012-ben egy asztronómuscsoport bejelentette, hogy kőzetbolygót talált a hozzánk legközelebb fekvő (4,3 fényév) Alfa Centauri csillagrendszerben. A felfedezést azonban jelentős viták övezik, továbbra sincs konszenzus arról, hogy létezik-e az említett planéta. Hasonló a helyzet a 11,9 fényévre található Tau Ceti rendszer esetében – itt korábban öt bolygó létezésére találtak bizonyítékokat, amelyek között lehetnek kőzetbolygók, tényleges létezésük azonban szintén kérdéses.
Ezen okok miatt jelen pillanatban a HD 219134b a „legközelebbi szuperföld” cím büszke tulajdonosa.
A kutatást az Astronomy & Astrophysics című szaklapban jelentették meg.