Sajnos jobb, ha a földre esett ételt már egyáltalán nem esszük meg – ez persze nagyban függ attól, hogy hova ejtettük (a frissen mosott padló mondjuk kevésbé veszélyes, mint a járda köve), mégis
egy átlagos felületen a bacilusok már az első másodperctől megtapadhatnak az elfogyasztandó szendvicsen.
Fájdalmas tud lenni, ha a nagy műgonddal elkészített étel a földön landol, de egy így elkapott, emésztési rendszert megtámadó betegség sokkal kellemetlenebb, mint megkenni egy újabb kenyeret. A Business Insider videója lerombolja az öt másodperces szabály mítoszát, és elmagyarázza, miért veszélyes még az a néhány bacilus is, ami ennyi idő alatt a kenyérhéjra mászik.
Azzal mindenki tisztában van, hogy általában még a tisztának hitt felületek is hemzsegnek a baktériumoktól. Az azonban, hogy ebből mennyi kerül a leejtett ételünkre, elég sok mindentől függ.
Baktériuma válogatja, hogy mennyire tapad hozzá egy adott felülethez
– néhányuk például úgynevezett biofilmet vagy biohártyát termel, amely segít, hogy a baktérium nagyobb kolóniákat alkothasson.
A biofilm létrejötte növeli az esélyét annak, hogy az ominózus szendvicsre több baktérium tapadhasson.
A biohártya
A biofilm mikroorganizmusok egy felületen összetapadt, egybefüggő bevonatot képező sejtjeiből áll. A sejtek gyakran az általuk termelt nyálkának is nevezett extracelluláris polimer anyagokba ágyazódva helyezkednek el. Az ebben élő mikrobák fiziológiailag különböznek ugyanazon faj sejtenként szabadon úszó állapotától. A biohártya vastagsága néhány millimétertől akár fél méterig is terjedhet. Természetes körülmények között, mint például a földben és a növények felületén a baktériumok többsége bevonatot alkotva található meg.A szendvicsre kerülő baktériumok száma attól is függ, hogy nedves vagy száraz ételről van-e szó:
egyértelmű, hogy egy nedves felület, mint például egy felvágott, több bacit vesz magához, mint egy szelet kenyér.
A birminghami Aston Egyetem kutatói megvizsgálták, milyen gyorsan tapadnak a baktériumok a száraz és nedves ételekhez – a kenyér, száraz sütik és társaik nagyjából ugyanazt a mennyiséget vették magukhoz 3 és 30 másodperc alatt,
míg a nedves ételek, mint a tészta vagy a gumimacik, az idő múlásával egyre több baktériumot vonzottak.
Ez nem azt jelenti, hogy három másodperces szabályra kell lecsökkentenünk az ötöt: a legtöbb baktérium már egy másodperc után is képes megtapadni az étel felületén.
Az olyan mikroorganizmusoknál, mint a kólibacilus vagy a szalmonella, viszonylag sok baktérium kell ahhoz, hogy problémát okozzon az emberi szervezet számára – a Shigella baktériumnemzetség tagjaiból azonban már akár tíz baktérium is fertőző lehet, és hányással, hasmenéssel járó betegséget okozhat.
Mondhatjuk, a szerencsén múlik, hogy az öt másodperc alatt hány és milyen baktérium mászik a szendvicsünkre – ha nem vagyunk túl pechesek, csak néhány kólibacilus jut a szervezetünkbe,
de ha nem járunk szerencsével, Shigella-fertőzést kaphatunk.
A legbiztosabbnak mégis az tűnik, ha elengedjük az öt másodperces szabályt, és megpróbáljuk nem leejteni a gondosan elkészített vacsorát.