1930. március 14. az akkor 11 éves Venetia Burney számára semmiben sem különbözött a többi oxfordi nap kezdetétől. Reggeli közben a nagypapája, Falconer Madan a Times of London aznapi számát bújta.
A 14. oldalon talált egy érdekes cikket, amely egy frissen felfedezett új bolygóról szólt a Naprendszer távoli zugában.
Miután felolvasta az érdekes hírt a kisunokájának, - aki éppen a bolygókról tanult az iskolában és rajongott az ókori mitológiai történetekért -, hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte a kislányt, hogy milyen nevet adna az új planétának. „Miért ne legyen a neve Plútó?” – válaszolt vissza Venetia.
A nagyapjának annyira megtetszett ez az elnevezés, hogy
továbbadta az ötletet csillagász barátjának, Herbert Hall Turner professzornak,
aki a Királyi Csillagászati Társaság elé tárta a javasolt nevet.
Azt hiszem, a Plútó tökéletes”
– írta vissza a családnak. „Nem is nagyon jött szóba ennél jobb név. Még a Kronoszon gondolkodtunk, de a Szaturnusz miatt elvetettük” (Kronosz a görög mitológiában Zeusz apja, római megfelelője a Saturnus).
A Plútó elnevezés mellett szólt az az egybeesés is, hogy első két betűje megegyezik a híres csillagász, Percival Lowell monogramjával, aki a bolygók világának volt a lelkes kutatója, és aki megalapította az arizonai Flagstaffban található, róla elnevezett Lowell Obszervatóriumot.
Érdeklődése kezdetben a Mars és annak neveztes csatornái felé irányult,
később azonban meggyőződésévé vált, hogy létezik egy kilencedik égitest is a Neptunuszon túl,
amelyet X bolygónak nevezett el.
A törpebolygót 1930. február 18-án, az arizonai Lowell Obszervatóriumban az akkor 23 éves Clyde W. Tombaugh fedezte fel.
A fiatal csillagász egy farmon nőtt fel Illinois államban. Jó eszű fiú volt, azonban nagy álmát, hogy továbbtanuljon, elmosta a vihar, amely tönkretette a farm termését, így otthon kellett maradnia és segíteni a családjának a birtok rendbetételében. Szenvedélyesen szerette a csillagászatot és autodidakta módon képezte magát, geometriát és trigonometriát tanult, majd saját kezűleg megépítette első távcsövét.
A telszkópjával készített felvételeit elküldte a flagstaffi központba V. M. Sliphernek, a Lowell Obszervatórium akkori igazgatójának, aki a képeket látva állást ajánlott neki. Munkája legnagyobb részét a mozgó objektumok megfigyelése tette ki. Ezekről napról-napra felvételeket készített a csillagvizsgáló nagy teleszkópjával, majd az égbolt azonos területéről, de különböző időpontokban készített felvételeket hasonlította össze.
Így talált rá a Plútóra 1930. március 13-án, pont aznap, amikor Lowell 75. születésnapja lett volna.
A törpebolygóval való tényleges megismerkedésre azonban csak napjainkban, egészen pontosan ezen a héten kerül sor, a Plútó mellett nagy közelségben elhaladó New Horizons űrszonda jóvoltából.
Tombaugh hamvainak egy részét elhelyezték a New Horizons fedélzetén, így tisztelegve a Plútót felfedező csillagász emléke előtt.
Amikor egy teljesen új világot vizsgálunk, a friss földrajzi információk sajátos nyelvezettel és szókinccsel rendelkeznek annak érdekében, hogy meg tudják különböztetni a tudósok az egyik „fekete foltot” a másiktól.
Mivel a Plútó elnevezését az ókori mitológiából ismert alvilág istene inspirálta, a NASA tudósai nem hivatalosan a holtak világának különböző misztikus teremtményeiről és kedvenc sötét isteneikről nevezték el a törpebolygó foltjait. Ilyen például Meng Po (vagy Lady Meng), a lélek újjászületéséért és az előző élet elfelejtéséért felelős Isten a kínai buddhista mitológiában.
Úgy tartják, hogy ő vár ránk a kilencedik pokolban (Feng-du), ahol ha iszunk a felejtés öt ízű teájából, eltűnnek addigi életünk emlékei és tisztán születhetünk újjá.
A következő foltott Cthulhu névre keresztelték egy fiktív űrlény neve után,
amely Howard Phillips Lovecraft amerikai író fantáziájának volt a terméke az 1926-os „Cthulhu hívása” című novellájában.
A műben a végső borzalom és gonosz megtestesítőjeként félig ember, félig polip vagy sárkány alakjában ábrázolja az író ezt a horrorisztikus szörnyet. A karakter egyébként feltűnt például a South Park 14. évadának 11-13. epizódjában, dalt írt róla a Metallica, készült róla videojáték, és a „Galaxis útikalauz stopposoknak" hatodik kötetében is megjelenik.
Egy másik terület a Balrog megnevezést kapta.
Tolkien írt ezekről a gonosz szolgálatában álló tűzdémonokról a "Gyűrűk Ura" című művében,
amelyben a legemlékezetesebb a Gandalffal harcoló Mória balrogja.
A maja kultúrából Vucub-Came és Hun-Came halálistenek is helyet kaptak a Plútón.
A maják szerint az univerzum három részre oszlik: a látható földre, a láthatatlan égboltra és az alvilágra (Xibalba), ezeket pedig a világfa köti össze. A felső égi rétegben tizenhárom isten uralkodik, az alvilág kilenc rétegében pedig szintén egy-egy alvilági képviselő birtokolja a hatalmat.
A hős ikrek legendája szerint apjuk meghalt, miközben labdajátékra hívták ki az alvilág urai, azonban halála után levágott feje tökké vált, amelynek leve megtermékenyítette az alvilág egyik úrnőjét. A lány a Földön szülte meg ikreit, akik rátalálnak a labdajáték kellékeire, és ismét felvették a harcot a betegséget és szenvedést hozó éj uraival - Vucub-Came és Hun-Came vezetésével -, ahol végül győzedelmeskedtek.
A kisbolygó holdjai sem kaptak különb elnevezéseket: a Styx, a Nyx, a Hydra és a Kerberos szintén a mitológiai alvilág része. A Styx (Sztüx) folyó (eredetileg a folyó istennőjének neve) a görög mitológiában az élők és holtak birodalmát elválasztó határ. Nyx (Nüx) az éjszaka istennője, aki a nap végén sötét szárnyaival beborítja a világot.
A Hydra (Hüdra) kígyóra emlékeztető vízi szörnyeteg számtalan fejjel és mérgező lehelettel, akivel Héraklész (Herkules) végzett próbái során. Kerberosz pedig a háromfejű kutya, aki Hádész birodalmának bejáratát őrzi, és aki mindenkit beenged az alvilág kapuján, ki azonban már senkit sem ereszt.
(Az összeállítást Tarján Eszter készítette.)