A hozzávetőleg 7-8 ezer éve a szibériai Bajkál-tó környékén élő
kitoi kultúra emberei szarvasokra, vaddisznókra és medvékre vadásztak,
valamint a Bajkál-tóban halásztak. Valószínűleg üldözték és elejtették a tóban élő édesvízi fókákat is, főleg tavasszal, amikor a jég kezdett elvékonyodni, és a kutyák ki tudták szagolni a fókák fészeküregeit.
Az ez utóbbi képességgel rendelkező kutyák viszonylag ritkák lehettek, mondta a tanulmány vezetője, Robert Losey, a kanadai Albertai Egyetem archeológusa. A vidéken ma élő helyiek szerint 25 kutyából egynek van meg ez a képessége. Így tehát
egy ügyes kutya nagyon értékes lehetett a vadász számára.
A kutyák asztaltársai voltak az akkori embereknek, ugyanazt ették, mint ők”
– mondta Losey. A kapcsolat annyira szoros volt, hogy még egy – általában ragadozókban előforduló – parazitán, egy galandférgen is osztoztak.
A kitoi vadászok kétségtelenül megbecsülték kutyáikat, amelyek leginkább a mai szibériai huskykra hasonlíthattak, bár a hasonlóság csak felületes volt.
A kitoi emberek nemcsak az élelmen és az élősködőkön osztoztak kutyáikkal, de a
temetkezési helyeiken
is, amint ezt a Bajkál-tó partvidékén feltárt temetkezési helyeik tanúsítják.
Több helyen megfigyelhető, hogy a sírásók elmozdították az emberi maradványokat, hogy helyet csináljanak a megbecsült kutyának. (Tehát nem arról volt szó, hogy a gazda halálakor a kutyát is megölték, hogy mellé temethessék.)
Egyik esetben még egy nyakláncot is találtak a kutya mellett
négy szarvasfoggal. Pont olyat, amilyet a kitoi emberek is viseltek. Egy másik mellé egy kanalat helyeztek el, megint mások mellett kőszerszámok voltak eltemetve” – mondta Losey.
Magukat a kutyákat gondosan helyezték el. Néhányat összekuporodó pózba raktak, fejük a mancsukon pihent, másokat pedig az oldalukra helyeztek el, mintha aludnának.
Két kutyát egy felnőtt vadász jobb és bal oldalára fektetve temettek el.
„Az emberek csak akkor csinálnak ilyet, ha nagyon erős érzelmi kötődés van köztük és az állataik között” – mondta Losey – és a kitoi emberek kétségkívül ilyen kapcsolatban álltak a kutyáikkal.
A kutya családtag volt, és akkor is ennek megfelelően bántak velük, amikor elpusztult.”