A Sacoglossa tengeri csigák az egyetlen ismert állatok, amelyek képesek fotoszintézist kicsalni az általuk elfogyasztott algák segítségével. A Costasiella kuroshimae emellett még elképesztően aranyos is – nem hiába hívják leveles birkának.
A C. kuroshimae Japán vizeiben, Indonézia és a Fülöp-szigetek partvidékén él, és mindössze 5 milliméteresre nő meg. Fotoszintetizáló képességét annak köszönheti, hogy
kiszippantja az általa elfogyasztott algák kloroplasztjait
- ezek klorofilt tartalmazó szemecskék, amelyek a fényhatásnak kitett növényi szervek sejtjeiben termelődnek. A C. kuroshimae egy kleptoplasztia nevű folyamat során elraktározza a kloroplasztokat a testében, majd ennek segítségével "termeli meg" a számára szükséges oxigént.
A kleptoplasztiára általában csak egysejtű szervezetek képesek, ez alól kivételt képeznek a Sacoglossa fajhoz tartozó tengeri csigák.
Ezek az egyetlen olyan állatok, amelyek fotoszintetizációt hajtanak végre. A C. kuroshimae emésztősejtei segítségével fagocitózis útján tartja magában a kloroplasztokat, amelyek megtöltik a kiterjedt, szerteágazó emésztési csatornácskáit.
Míg a többi Sacoglossa szinte azonnal megemészti, vagy csak néhány hétig tartja magában a szemcséket, addig
a C. kuroshimae és pár hozzá hasonló tengeri csiga hónapokig is élhet rajta.
Valószínűleg azért képes ilyen sokáig tárolni őket, mert ha hosszabb ideig nem jut táplálékhoz, fel tudja használni a kloroplasztokat, és nem hal éhen.