Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A legszélesebb körű konszenzus a genetikailag módosított organizmusokkal (GMO) szemben jött létre. Ennek a negatív közhangulatnak, amely a jogalkotást is megfertőzte, Európa a gócpontja. Csupán néhány szakember próbál a racionalizmus nevében helytállni a gáton, esélytelenül.
Mindeközben az Egyesült Államok és Kína egyre elfogadóbb a GMO-kat illetően, a harmadik világ pedig rendületlenül fogadja magába a fejlett agrártechnológiát.
A genetikailag módosított szervezet kifejezésen olyan mezőgazdasági haszonnövényeket értünk, melyek DNS-ébe más fajokból származó géneket ültettek be.
Ugyanakkor másfajta technikák is léteznek.
Az első generációs GMO-k esetében a beültetett új gén(ek) által olyan szervezet jön létre, amely a termesztők számára hoz hasznot.
Ezek közül messze a legfontosabbak a valamilyen tényező ellen rezisztenciát (ellenállást) biztosító géneket kifejlesztő haszonnövények.
A különféle peszticidekkel (herbicid: gyomirtó szer; inszekticid: rovarölő szer; fungicid: gombaölő szer stb.) szemben létrehozott rezisztencia lehetővé teszi a kártevők elleni kémiai védekezést anélkül, hogy ezzel károsítanánk magát a haszonnövényt.
A peszticideket kódoló géneket is beültethetjük a növények genomjába, szükségtelenné téve így a vegyi védekezést. A legelső ilyen próbálkozásként a Bacillus thüringiensis (Bt) nevű baktérium inszekticid hatású fehérjéjét (Bt-toxin) kódoló cry gén egyik variánsát ültették be a dohány genomba (1985).
Ez a transzgenikus növény soha nem került ki a piacra, de nem is ez volt a cél. A dohány ugyanis egy modellszervezet, csak tesztelni szerették volna, hogy kialakul-e a védelem a kártevők ellen. Később számos haszonnövény, például a kukorica, a gyapot, a szója, a burgonya, a rizs, a paradicsom, a padlizsán és a nyárfa DNS-ébe is bekerült a Bt-toxin génje, de ezek közül köztermesztésbe csak a gyapot és a kukorica került.
A kukoricában már 6 féle cry gént is beültettek, megvédve azt az összes jelentős kártevőtől.
A Bt-toxin alkalmazása hatalmas tiltakozáshullámot váltott ki. Az egyik vád az volt, hogy a rovarellenes méreg a „hasznos” rovarok elpusztításával veszélyeztetheti az ökológiai egyensúlyt.
Sajnos a termények jelentős részét elpusztítják a rovarok, ezért mindenképpen védekezni kell ellenük, ami hagyományosan vegyszerek alkalmazásával történik. Ez a módszer azonban nem csupán a kártevőket pusztítja el, hanem minden rovart, sőt a rovarokkal táplálkozó madarakat is, aminek valóban súlyos ökológiai következményei lehetnek.
A Bt-toxin viszont – fajtájától függően – szelektíven, csak bizonyos rovarokra mérgező, és azok közül is csak azokra hat, amik táplálkoznak is a transzgenikus növényből.
Felmerült, hogy a GM növények a pollen révén mérgezhetik a „hasznos” rovarokat,
az erre irányuló vizsgálatok azonban cáfolták ezt a feltételezést.
Egy másik vád, hogy e rovartoxin potenciálisan az emberre is mérgező hatású lehet. Nos, a vizsgálatok nem ezt mutatják,olyannyira nem, hogy az USEPA (az USA Környezetvédelmi hatósága) 1995-ben engedélyt adott az első Bt-toxin gént tartalmazó – ’New leaf’ fantázianevű – transzgenikus burgonyafajta forgalomba hozatalára. A terméket azonban 2001-ben visszavonták piaci érdektelenség miatt. A következő engedély egy cry gént kifejező kukoricára vonatkozott (1996).
A jelenleg még fejlesztés alatt álló, fuzárium gombára rezisztens búza szintén az első generációs GMO-khoz sorolható. Itt jegyzem meg, hogy a biotermékek esetében nincs hatékony védekezés a gombák ellen sem (bár hagyományos szereikkel védekeznek a biotermesztők is), ezért ezeknél az élelmiszereknél kimutathatóan magasabb a gombatoxinok mennyisége, mint például a gombaölő szerrel kezelt növényeknél.
A hideggel és a szárazsággal szemben ellenálló fajtákat is az első generációs GMO-khoz sorolhatjuk.
Példaként: egy paradicsomfajtát egy lepényhalfaj fagyásellenes génjével tettek hidegtűrővé (fish-tomato). Ez a gén egy, a sejtmembrán telített zsírsavainak szintézisében részt vevő enzimet kódol: a foszfolipidek nagyobb arányú telített zsírsavtartalma a sejtek jobb hidegtűrését eredményezi. Erre a termékre engedélyt sosem kértek – talán a vehemens tiltakozások hatására –, ezért nem tudjuk valóban működött-e az elképzelés. Létezik viszont szárazságtűrő kukorica, amit termesztenek is egyes GMO-fóbia által nem korlátozott országokban.
A második generációs GMO-k olyan gazdasági haszonnövények, amelyek a fogyasztók számára előnyösek. Az első emberi fogyasztásra szánt GM növény egy Flavr-Savr fantázianévre hallgató paradicsom volt. A kereskedelem nagy problémája, hogy a paradicsom hamar összelöttyed, ezért rövid tárolás után már nem lehet eladni, emiatt a termést zöld állapotban szedik le, majd etiléngázzal mesterségesen pirosítják.
A Calgene nevű cég úgy oldotta meg a problémát, hogy az érésért felelős PG (poligalakturonidáz) fehérje képződését ún. antiszensz technikával gátolták. Az antiszensz RNS, lévén komplementer a mRNS-sel, kapcsolódik ahhoz, blokkolván így a transzlációt. Az Amerikai Élelemiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) engedélyével rendelkező GM paradicsom kudarcot vallott az Egyesült Államokban, ennek okáról megoszlanak a vélemények:
egyesek szerint a fogyasztók még nem voltak felkészülve egy ilyen termék elfogadására, mások úgy vélik, nem a megfelelő fajtát választották (ízetlen volt) a genetikai módosításra.
Az Egyesült Királyságban viszont püréparadicsomként kifejezetten sikeres volt ez a termék, amíg a tiltakozások vihara el nem sodorta. A 2. generációs GMO-khoz tartozik még például az olajsavösszetételében megváltoztatott repce és szója, a ferritin (vasraktározó fehérje)-tartalmú saláta stb.
A szegényebb ázsiai országokban gyakran a rizs az egyedüli táplálékforrás. Ez a haszonnövény viszont nagyon kevés A-vitamint tartalmaz, ezért nem túl egészséges.
A világ egyes térségeiben rengeteg ember szenved akut A-vitamin-hiányban.
Az ilyen páciensek látása, immunrendszere, vérképzése és vázrendszerének növekedése nem megfelelő. Szakértők becslése szerint évente kétmillió gyermek hal meg, és félmillió vakul meg emiatt. Az Aranyrizs projekt keretében a rizs genomjába három olyan gént építettek be, amelyek az A-vitamin elő-anyagának, a β-karotinnak a szintézisében játszanak szerepet. A 2.0-s GMO verzió már elegendő mennyiségű β-karotint tartalmaz, és egy ésszerű mennyiség elfogyasztásával a napi szükséglet is bevihető.
A szokásokkal ellentétben, az aranyrizst kifejlesztő kutatók nem adták el szabadalmukat egy mamutcégnek, hanem
ingyenesen bocsátanák a rászorulók számára.
Az „ételosztási” program azonban még mindig nem indult be a tiltakozások miatt. A Greenpeace rongálással teszi lehetetlenné ugyanis a záró kísérleteket.
Ez a szervezet, amilyen szimpátiát vált ki a kihalás szélére sodródott fajok védelmében például a bálnavadászat elleni harcban, olyan negatív a szerepe az Aranyrizs program akadályozásában. Valószínűleg érzik a veszélyt, hogy ha egy GM-termékre áment mondanak, az trójai falóként rombolhatja szét a géntechnológiával szembeni globális ellenállást.
Fekete-Afrika szárazabb területein nem a rizs, hanem a kukorica képezi a hagyományos étrend alapját, ezért ebbe a tápláléknövénybe építették be a β-karotin szintéziséhez szükséges géneket.
Itt sem indult még be a program.
A harmadik generációs GMO-k valamifajta bioreaktoroknak tekinthetők, mivel olyan anyagokat termeltetnek velük, amelyeket hagyományosan az ipar produkál, elsősorban gyógyszerekről és enzimekről van szó. Ilyen termékek például a kórokozók elleni vakcinák, a hormonok (pl. inzulin), a véralvadásban szerepet játszó faktorok, az antimikrobiális hatású laktoferrin, a vérszegénység elleni humán belső faktor.
A növényekben termelt antitesteket egy szójátékkal plantybodynak nevezik. Ilyen például egy transzgenikus dohány által előállított anti-adhezin antitest, amely a fogszuvasodást (kárieszt) okozó Streptococcus mutans fogakat való fertőzéséhez szükséges adhezin molekuláit gátolja. Az adhezin tapadáselősegítő anyag, amely szaporodáshoz alkalmas közeget biztosít a kórokozóknak. A génmódosított növény által előállított antitestek ennek az anyagnak a képződését akadályozzák.
Különféle kórokozókból származó fehérjéket is termeltetnek például burgonyában és banánban, amelyeket az izolálás után vakcinázásra lehet használni az adott kórokozó ellen.
A haszonnövényeket tehát lényegében géntenyésztésre (gene farming) használják. Mivel nem elsősorban élelmiszerekről van szó, remélhetően e termékek sorsát nem pecsételi majd meg a tiltás. Vannak olyan próbálkozások is, amelyek arra irányulnak, hogy a táplálékkal juthassunk hozzá gyógyító molekulákhoz, ilyenek például az ehető vakcinák (például banánban).
Ez a hagyományos generációs felosztás a technológiák megjelenésének időrendiségét jelzi, ma már vannak olyan termékek, amelyek több generációhoz tartozó újdonságokat is tartalmaznak.
A tudományellenesség akkor a legveszélyesebb, ha azt maguk a kutatók generálják megalapozatlan kijelentéseikkel. GMO-ügyben a legádázabb vitát Pusztai Árpád Skóciában dolgozó magyar kutató eredményei váltották ki.
A kísérlet során a kutatók olyan krumplival etettek patkányokat, ami egy hóvirágból izolált rovarellenes lektin gént fejezett ki. A kutatócsoport vizsgálatai azt mutatták, hogy az ilyen krumpli bél- és immunrendszeri károsodásokat okoz az állatoknál. Pusztai már a publikáció előtt nyilvánosság elé lépett, ilyen és hasonló kijelentéseket téve: „nem tartom korrektnek, hogy az állampolgárokat kísérleti állatoknak használják”.
A Pusztai-csoport később a nagy presztízzsel rendelkező Lancet nevű orvosi folyóiratban közölte le az eredményeit a kétes szakmai színvonal hangsúlyozásával.
A lap azzal indokolta megjelentetést, hogy a téma fokozott érdeklődésre tart számot, noha a bírálók szerint a kísérlet kivitelezése szakmailag pocsék volt, elsősorban az alkalmazott alacsony kísérleti egyedszám miatt.
Pusztait később e tevékenysége miatt kirúgták az egyetemről, amivel egyben mártírrá is avanzsálták.
Ez azonban nem volt neki elég, szentté is akart válni, ezért továbbment az irracionalizmus útján: azt állította, hogy maga az idegen DNS okozza a bajt, elhintvén ezzel egy újabb hamis érvet, amely ma is gyakran előbukkan GMO-ellenes körökben. Azóta is megjelennek kisebb-nagyobb fajsúlyú epigonok, akik egy-egy bejelentéssel vihart képesek aratni a fogékony közhangulatban.
A GMO-kkal kapcsolatos társadalmi szintű aggodalmak a fent említetteken túl egyéb formát is öltenek. Általános intelem, hogy ne piszkáljunk az élőlények DNS-ébe, azok úgy vannak jól, ahogyan az anyatermészet valaha megalkotta őket. Vallásos indíttatás is óv a Teremtő dolgaiba való beavatkozástól (érdekes módon nemrég a pápa hitet tett az emberiség javát szolgáló géntechnológia mellett). Egy további ellenvetés természetellenesként bélyegzi meg a GMO-kat.
Az emberi agyban a természetesség érzése összekapcsolódott a jótékony hatással, valószínűleg az étrend- és a kozmetikai ipar közreműködése által. Ugyanígy a „méreg” szó emlegetése kitörölhetetlen averziót válthat ki a manipulációkra fogékony „áldozatokból”, tehát lényegében mindenkiből. Az idegen gének termékei allergének lehetnek – szól egy újabb vád. Ez természetesen előfordulhat, csakúgy, mint az egyéb módon produkált tápnövények esetében.
A GM termékeket előállító cég elemi érdeke azonban, hogy ez ne történjen meg, ezért alapos vizsgálatnak vetik alá a termékeiket. Például a Pioneer cég allergiaproblémák miatt nem dobta piacra a paradió egyik génjét kifejező GM szójáját. A stigmatizáló „génszennyezés” címkével látják el azt a folyamatot, amikor a transzgének spontán módon más fajokba kerülhetnek. A többsejtű nem rokon fajokba történő ún. horizontális géntranszfer gyakorlatilag nem fordult elő az evolúció évszázmilliói során, ezért ez nem reális veszély.
Egy kereszteződésre képes fajba vagy fajtába elvileg bekerülhet az idegen gén a gazdanövény összes egyéb génjével egyetemben. Ezzel a folyamattal szemben védősávokkal lehet védekezni. Valós kockázat akkor keletkezik, ha a transzgén szelekciós előnyt nyújt a hordozójának (például peszticid hatás, szárazságtűrés), és emiatt az elszaporodik. A repcének vannak gyom rokonai, amelyeknél ez a folyamat elvileg be is következhet.
A kritikusok szupergyomokról beszélnek.
Meg kell azonban említeni, hogy a „természetes” fajok összességében óriási számban tartalmaznak rezisztenciagéneket,
ezek elterjedése miatt mégsem aggódunk. Az ellenérvek legalját képviselik az olyan szintű vélemények, mint például: „a problémát az okozza, hogy a GMO-k géneket tartalmaznak”. Tényként említem, hogy mindeddig még egyetlen tudományosan elfogadott esetet sem írtak le, ahol egy GMO kárt okozott volna az egészségben vagy a környezetben. Az olyan kifogásokra, hogy a kedvezőtlen hatások csak generációk múltán jelentkeznek, természetesen nem lehet értelmes választ adni.
Az egyik legfőbb gond, hogy az európai közvélemény abszolút biztonságot szeretne a GM termékekkel kapcsolatban, ami abszurdum, mivel ezt semmi mástól nem követeljük meg.
Mint minden más esetben az előnyök és kockázatok viszonya alapján kellene döntéseket hozni.
A félelmeket nemcsak az egészségre való káros hatások generálják, hanem, valamilyen okból kifolyólag maga a termesztés is, ezért folynak tiltakozások például a GM gyapot ellen.
A mamutcégek profitéhségével rendszerint a kapitalizmus és a globalizáció ellenfelei dobálóznak, de ez a mém „ártatlan” emberek elméjébe is bekerült. A piacvédelem egy Janus-arcú érv: lehetséges, hogy a hazai vetőmagtermelők érdekeit sérti a dolog, a GMO-k által biztosított előnyök azonban a termesztők számára hasznot hoznának, a fogyasztók pedig olcsóbb és/vagy jobb minőségű táplálékhoz jutnának.
Jelentsük ki, hogy a géntechnológia önmagában nem veszélyes, a termékeiről pedig eddig nem bizonyosodott be, hogy bármiféle többletártalommal rendelkeznének, mint a hagyományos úton előállított fajták. A hagyományos nemesítés is új géneket és génkombinációkat eredményezhet mutációk és keresztezés révén.
A különbség inkább az új sajátság létrehozásához szükséges idő.
Míg a hagyományos módszerrel több mint tíz év volt szükséges egy baktériumnak ellenálló rizsfajta előállítására, addig géntechnológiával ugyanez egy-két év alatt elvégezhető.
Ezért is helyes az USA gyakorlata, ahol – szemben Európával – a jog magát a terméket nézi, nem pedig az előállítás módját. Farizeus álláspont az, amelyik szerint bizonyos termékeket fogyasztani lehet (szabad import), csak termeszteni nem, már amennyiben az állampolgárok egészsége a lényeg. Az Egyesült Államok, Kína, India és Dél-Amerika a progresszió útjára léptek mind a mezőgazdaságban, mind a háttérül szolgáló növényi géntechnológiában. Európában hitalapú vita folyik, és a felhergelt közvéleményt kiszolgáló politikai döntések születnek.
A szakemberek véleménye csupán egy a sok közül, a közvélemény pedig már verdiktet hozott. Itt a problémára talán már a jogi megoldás sem lenne ír, hiszen az undorösztön inadekvát kulcsingerekkel kapcsolódott össze, még a pró érvekkel szimpatizálók is félve kóstolgatnák az ilyen termékeket.
Hiába figyelmeztet az Európai Tudományos Akadémiák tudományos tanácsadó testülete a végleges leszakadásra, a patthelyzetből való kimozdulásra a tagországok kormányait kellene egyenként meggyőzni.
A folyamat sajnos éppen ellenkező tendenciát mutat: a lisszaboni szerződésnek fittyet hányva, nyolc tagország, közte hazánk, GM-mentesnek nyilvánította magát.
A GMO-vonat tehát nagy sebességgel húz el az öreg kontinensről, rakományként húzva magával a tudományos technológiát és az azt létrehozó szellemi potenciált. Az alagút végén azért besüt néhány fénysugár is: 2015 áprilisában drasztikusan, tízzel növekedett az EU által élelmiszer-ipari és takarmányozási céllal engedélyezett GMO-k száma.
