A dolgozó méhek olyan pollenből készítik az ennivalót (méhpempőt) a királynő számára, amely történetesen tartalmazza a külső környezetből bekerült baktériumokat is. Miután a királynő elfogyasztotta ezeket a baktériumokat, a kórokozók darabkái
a királynő zsírtesteiben
(a májhoz hasonló szerv a rovarokban) raktározódik. Ezek a baktériumdarabkák azután egy vitellogenin nevű fehérjéhez kötődnek, amelyet a vér szállít a fejlődő petékhez.
Ily módon a fejlődő méhek be lesznek „oltva”, és immunrendszerük jobban felkészül, hogy kikelésük után leküzdje a környezetükben előforduló betegségeket.
Azt, hogy a vitellogenin hordozza ezeket az immunizáló jeleket, most fedezték fel a kutatók.
Évtizedekig rejtély volt, hogyan készítik fel a méhkirálynők az utódokat a fertőzések ellen. Először sikerült kimutatnunk a természetes vakcinálás mögött álló feltehetőleg ősi mechanizmust”
– mondta Dalial Freitak, a Helsinki Egyetem posztdoktorális kutatója.
Noha a méhek beoltják egyes betegségekre az utódaikat, sok kórokozó halálos, és a rovarok nem tudnak harcolni ellenük. Az új felfedezés azonban megnyitja a lehetőséget
az első ehető és természetes vakcina előállításához a rovarok számára.
Egy ilyen vakcina rendkívül hasznos lenne például a nyúlós költésrothadás leküzdésére, amely gyorsan terjed és sok kaptárt elpusztít.
Az emberek élelmiszer-ellátása nagymértékben függ a méhektől és más beporzó rovaroktól.
A rovarvakcinák fontos szerepet tölthetnek be a beporzókat sújtó sokféle betegség elleni harcban. Ráadásul ezeknek az olcsó vakcináknak a használata a fejlődő országok számára sem jelent túlzott anyagi terhet.