Az őrnagy, aki nem nyugodott bele az elkerülhetetlenbe

This recent file picture shows the Imperial Palace in central Tokyo. AFP PHOTO KAKU KUTITA

„Most, hogy a császár uralma felől elvonultak a sötét fellegek, már nem bánok semmit” – ez állt abban az üzenetben, amelyet a halott Hatanaka Kendzsi zsebében találtak. Az őrnagy puccskísérlete kis híján megtorpedózta Japán kapitulációját és a második világháború befejezését. Motivációja és cselekedete a japán katonai fanatizmus egyik jellegzetes példájává vált.

Már három és fél éve zajlott a totális háború az Egyesült Államok ellen. Japán iszonyatos veszteségeket szenvedett a harcokban – összesen 50 ezer repülőgép, 3 ezer tank, és több mint 300 hadihajó (köztük 19 repülőgép-hordozó és 8 csatahajó) semmisült meg. Az emberveszteség számokban mérve tragikus, legalább 2 millió japán katona veszett oda a véres öldöklésben.

A háború utolsó évében már a japán hátország sem volt biztonságban. Folyamatosan érték a stratégiai bombázások az ország nagyobb városait és ipari központjait, Hirosima és Nagaszaki gyilkos gombafelhője pedig ártatlan civilek tömegeivel végzett egyetlen szempillantás alatt. Miután Okinava és Ivo Dzsima is amerikai fennhatóság alá került, szövetséges harci gépek és katonák tömegei kezdtek gyülekezni a térségben, hogy egy végső, mindent elsöprő offenzívával legyőzzék a szigetországot.

Roncsok Ivo Dzsima partjainál Forrás: Wikimedia Commons

Ultimátum

1945. július 26-án az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kína ultimátumot adott Japánnak, amelyben a feltétel nélküli megadásra szólították fel Tokiót. A nyilatkozat nem kevesebbel fenyegetett, mint a japán nemzet teljes és végérvényes megsemmisítésével. Ha mindez nem lett volna elég, augusztus 8-án a Szovjetunió is hadba lépett a szigetország ellen, egy olyan szituációt teremtve, amiből a császárság nem kerülhetett ki győztesen.

E drámai körülmények között hívta össze Hirohito császár az ország vezetőit, hogy megvitassák a kialakult helyzetet. A találkozón Szuzuki Kantaro miniszterelnök és a háborús kabinet végül elhatározta, hogy enged a szövetségesek követeléseinek, és elfogadja a nyilatkozatot.

Hirohito császár portréja Forrás: Library Of Congress

Nincs más választás

Augusztus 10-e reggelén a japán külügyminisztérium táviratot küldött a szövetségeseknek, amelyben kifejtették, hogy hajlandóak rábólintani a Potsdami Nyilatkozatra abban az esetben, ha a japán császár személye – és ezzel tulajdonképpen a császárság intézménye - érintetlen marad. A válasz augusztus 12-én érkezett meg: eszerint a japán császár és kormánya szuverenitását a szövetséges főparancsnokság alá rendelik, amíg az megteszi a szükséges lépéseket a megadási feltételek teljesítéséhez.

A japán kormányzati rendszer végső formájáról ez után – összhangban a Potsdami Nyilatkozattal – maga a nép fog dönteni.

Hirosima látképe 1945 szeptemberében. Japán háborús veszteségei elképesztőek voltak Forrás: Origo

A válaszüzenet természetesen általános elégedetlenséget váltott ki a japán kormányban, Szuzuki egyenesen annak visszautasítását követelte egészen addig, míg a szövetségesek egyértelműen nem garantálják a meglévő politikai rendszer sérthetetlenségét. A külügyminiszter azonban kijózanította lázadozó kollégáit, akiknek az adott helyzetben nem volt más választásuk, mint elfogadni a követelést. A megadásról Hirohito még aznap tájékoztatta az uralkodói család tagjait.

Nem mindenki törődött azonban bele a háború feladásába. Egy nacionalista érzelmektől túlfűtött őrnagy úgy döntött, hogy maga veszi kezébe a nemzet sorsát, és megakadályozza a háborúból való kiugrást.

Már a kezdet előtt megbukott

Még a szövetségesek üzenetének megérkezése napján, késő éjszaka, a fiatal Hatanaka Kendzsi és négy társa felkereste Anami Korecsika hadügyminisztert (aki a japán császár mögött akkor a legbefolyásosabb személynek számított az országban), hogy tegyen meg mindent a Potsdami Nyilatkozat elfogadásának megakadályozása érdekében.

Anami Korecsika Forrás: wikimedia

Anami nem válaszolt sem igennel, sem nemmel a kérésre,

pedig az ő támogatása elengedhetetlen volt egy sikeres összeesküvés megvalósításához.

Más választásuk nem lévén, Hatanaka és társai egymaguk fogtak bele az államcsíny megszervezésébe. A fiatal tiszt másfél napon át tökéletesítgette tervét, ezzel párhuzamosan pedig igyekezett befolyásos körökből szövetségeseket gyűjteni.

A potsdami konferencia Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Valószínűleg Hatanaka tudtán kívül, nem sokkal az után, hogy a japán vezetés augusztus 13. éjjelén végérvényesen a megadás mellett döntött, Anami és több más magas rangú tiszt egy, a tanácskozás helyszínéhez közeli szobában gyűlt össze. Mindannyian tisztában voltak egy lehetséges államcsíny lehetőségével, ami könnyen megakadályozhatta volna a háború befejezését. Hosszú tanácstalan csend következett, végül az egyik tábornok előlépett, és arra tett javaslatot, hogy szentesítsenek egy olyan egyezményt, amely szavatolja a császár megadással kapcsolatos utasításának végrehajtását.

A hadsereg a végsőkig elkötelezi magát a császári döntés mellett, és ennek megfelelően fog cselekedni”

– állt a szövegben, amelyet minden jelenlévő aláírt. Ez megpecsételte Hatanaka puccskísérletének sorsát.

Japán alegység katonái a háború végén Forrás: Wikimedia Commons

Az elvakult őrnagy akcióba lép

Augusztus 14-én este a lázadó őrnagy és társai akcióba lendültek. Fő célként az uralkodó megadásról szóló beszédének ellehetetlenítését tűzték ki.

Hatanaka Kendzsi őrnagy Forrás: wikimedia

Feltehetően a zendülők leverésére vezényelték a palota területére az első császári gárda második ezredét, amelynek parancsnokát egy ügyes hazugsággal - ami szerint a katonai vezetők a lázadókat támogatják - Hatanaka maga mellé állította. Nem volt ilyen szerencséje a fiatal tisztnek a keleti hadseregcsoport vezetőjénél, Sizuicsi Tanakánál, aki egyszerűen hazarendelte az engedetlen katonát.

Hatanaka azonban megtagadta a parancsot.

Sizuicsi Tanaka tábornok, a keleti hadseregcsoport parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

Az őrnagy eredeti terve ugyanis az volt, hogy megszállja a palotát. Ezzel egy lázadás kezdetének látszatát keltve arra inspirálta volna a hadsereget, hogy szegüljön szembe a kapitulációs parancsoknak. Célja teljesen elvakította Hatanakát, aki nem vette figyelembe, hogy a felettesei nem támogatják puccskísérletét.

Augusztus 15-én, hajnali 1 óra után a lázadók végül elhatározták, hogy utasítják a gárdát a palota elfoglalására. Nagyjából ezzel egy időben Anami rituális öngyilkosságot, szeppukut követett el.

Halálommal alázatosan bocsánatot kérek az uralkodótól az elkövetett súlyos bűnömért”

A császári palota ma Forrás: AFP/Kaku Kutita

Az altábornagy meggyilkolása

Hatanaka és emberei lassan körbevették a palotát. Az összeesküvés sikerességében kulcsszerepe lett volna Mori Takesi altábornagynak, aki az első császári gárda parancsnokaként szolgált. Hatanaka valamint két társa Dzsiró Sizaki és Uehara Sigetaró nagy reményekkel kopogtatott a tiszt irodájának ajtaján, azonban hamar kiderült, hogy az altábornagy nem fogja államcsínyüket támogatni.

A dühös Hatanaka – mivel félt attól, hogy Mori ellene fordul - agyonlőtte a tisztet.

Uehara sem maradt tétlen, ő az altábornagy sógorát fejezte le egy szamurájkarddal, aki ekkor szintén a szobában volt. A tiszt halálával az őrnagy birtokába került annak hivatalos pecsétje is, amit olyan hamis parancsok hitelesítésére akart felhasználni, amivel a palotát megszálló gárda létszámát növelhette volna.

Mori Takesi Forrás: wikimedia

Az éjszaka során a lázadóknak sikerült lefegyverezniük a palotaőrséget, valamint elfogtak tizennyolc embert, akik között voltak minisztériumi alkalmazottak és a Japán Nemzeti Műsorszolgáltatónál (NHK) dolgozók. Utóbbiak rögzítették augusztus 14-én Hirohito császár megadásról szóló rádióbeszédét.

Ha a hanganyag a lázongók birtokába került volna, a nép nem értesül az uralkodó szándékáról, a háború pedig tovább folytatódik.

A hanglemez keresése

Ha a rádiós stáb a helyszínen tartózkodott, akkor ott kellett lennie az uralkodó beszédét tartalmazó hanglemeznek is. Ez így is volt, Hatanaka emberei mégsem találták meg a felvételt. A kutakodást nehezítette a szövetségesek szüntelen bombázása miatti áramkimaradás, valamint az is, hogy a lázadók neveik alapján nem tudták megkülönböztetni az egyes szobákat. A császári ház minisztere és a pecsétőr sem került elő, ők a palota alatti titkos kamrában rejtőztek el.

A Hirohito beszédét tartalmazó hanglemez Forrás: Wikimedia Commons

Meglett azonban a császári kamarás, aki – annak ellenére, hogy kibelezéssel fenyegették – hazudott a hanglemez hollétét illetően. A keresés során a lázongók csaknem minden telefonkábelt megrongáltak, hogy teljesen elvágják a palotában raboskodókat a külvilágtól.

Merényletkísérletek

Körülbelül a palota átkutatásával egy időben Hatanaka néhány embere Szuzuki irodáját is felkereste Jokohama városában abból a célból, hogy meggyilkolják a miniszterelnököt. A férfit szerencséjére időben figyelmeztették, így még a merénylők megérkezése előtt el tudott menekülni a helyszínről. A zendülők géppisztolyaikkal előbb szitává lőtték, majd felgyújtották az épületet, ámokfutásuk azonban nem ért ezzel véget.

Szuzuki Kantaro miniszterelnök Forrás: Wikimedia Commons

A következő célpont a japán kormány főtitkára, Szakomizu Hiszacune lett, aki elégtelennek ítélte az ország erőforrásait a háború folytatásához, így a béke mellett érvelt. A politikus Szuzukihoz hasonlóan még a támadás előtt elmenekült, így a lázadóknak most is csak az üres építményt sikerült porig égetniük.

Minden összeomlik

Hajnali 3 órakor Hatanakát arról értesítették, hogy a megállítására küldött keleti hadseregcsoport úton van a palota felé. A 33 éves őrnagy keserűen nézett szembe a valósággal.

Végső kétségbeesésében a hadseregcsoport vezérkari főnökét kezdte kérlelni: hadd kapjon tízpercnyi adásidőt a rádióban, hogy elmagyarázhassa a japán népnek, mit miért tett.

Kérését elutasították.

Eközben az első császári gárda második ezredének parancsnoka is rájött, hogy átverték, és a hadsereg tulajdonképpen nem támogatja Hatanaka lázadását. Az átejtett tiszt utasításba adta a lázongók eltávolítását a császári rezidencia területéről.

Végjáték

Nem sokkal reggel 5 óra előtt Hatanaka elhagyta a palotát. Még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy adásidőt kapjon: pisztolyt lóbálva rontott be az NHK stúdiójába, törekvését azonban ezúttal sem koronázta siker. Amikor egy órával később telefonhívást kapott a keleti hadseregcsoporttól, rájött, hogy felesleges tovább folytatni, és feladta az ellenállást.

Tanaka ugyanis megérkezett a palotához, ahol a parancsnok távozásra szólította fel a lázadó tiszteket, kiemelve, hogy magatartásuk méltatlan a japán hadsereg szellemiségéhez.

Az érintettek engedelmeskedtek, a puccskísérlet pedig reggel 8 órakor teljes kudarccal zárult.

Hatanaka motorbiciklin menekült, közben szórólapokat dobált szét az utcákon, amelyekben indítékait magyarázta. Egy órával a császár beszédének elhangzása előtt, augusztus 15-én, délelőtt 11-kor a lázadás főszereplője öngyilkos lett: főbe lőtte magát.

1945. szeptember 2-án a japán delegáció aláírja a feltétel nélküli kapitulációt szentesítő okmányt, Douglas McArthur tábornok, a megszálló csapatok főparancsnoka előtt, az USS Missouri csatahajó fedélzetén Forrás: Wikimedia Commons

Japán kapitulációja nem jelentette még a harcok befejezését, sok, Hatanakához hasonló katona inkább a halálig tartó küzdelmet választotta a megadás helyett.