„A Jeges-tenger változásai a szárazföld távoli részein található ökoszisztémára is hatással lehet” –mondta Frans-Jan Parmentier, a svéd Lundi Egyetem munkatársa, a Geophysical Research Letters folyóiratban megjelent tanulmány szerzője.
A világos tengeri jég a napfény legnagyobb részét visszaveri, a nyílt víz viszont elnyeli. A kevesebb tengeri jég ezért nagyobb hőmennyiség elnyeléséhez és magasabb hőmérséklethez vezet az északi-sarkvidéki régióban.
Ez fokozza az eddig „örökké” fagyott talajban (permafroszt) élő mikroorganizmusok metántermelését,
ami tovább serkenti a változást a melegebb éghajlat irányába.
„Noha számos tanulmány foglalkozott az óceánok jégvesztésének hatásaival, de csak kevés érinti azt, hogy ezek az óceáni változások miként hatnak a környező szárazföldek ökoszisztémáira” – folytatta Frans-Jan Parmentier.
Kutatásaink azt mutatják, hogy az Arktisz, az óceán és a szárazföld éghajlatváltozásait nem lehet különállóan szemlélni.”
Parmentier – egyesült államokbeli és holland kutatókkal együtt – fejlett számítógépes modellek segítségével derítette fel a metánkibocsátás és a tengeri jégveszteség közötti összefüggést.
A tengeri jégmennyiség csökkenése a klímaváltozás egyik legjobban látható következménye, és óriási hatása van az északi-sarkvidéki éghajlatra”
– mondta Parmentier. „Az 1990-es évek óta az Arktisz iszonyú ütemben – évtizedenként mintegy 14 százalékkal – veszti el a jégtakaróját. A várakozás az, hogy a további jégvesztéssel az északi-sarkvidék hőmérséklete tovább növekszik, és emiatt növekedni fog az északi vizes területek metánkibocsátása is.”
A következő lépés a tengeri jégmennyiség metánkibocsátásra gyakorolt hatásának felmérése lesz a terepen.
A kutatások eredményei javíthatják azokat az előrejelzéseket, amelyek a klímaváltozásnak a bolygóra gyakorolt hatásaival foglalkoznak.