A germániumot 1886-ban fedezte fel Clemens Winkler német kémikus az argirodit ásványban. Az elem neve is a felfedezési helyére, Németországra utal.
A fényes szürke félfém nélkülözhetetlen a félvezetőket tartalmazó eszközök – többek közt számítógépek, okostelefonok – gyártásához
(ebből készültek az első tranzisztorok). A germániumhoz azonban meglehetősen nehéz hozzájutni. A világon felhasznált germánium zömét Kínában bányásszák és onnan exportálják. De lehet, hogy ez hamarosan megváltozik.
A Freiburgi Egyetem bányászati és műszaki tanszékének kutatói ugyanis kidolgozták a germánium kinyerésének egy új módszerét:
növények gyökeréből és szárából „bányásszák ki” az értékes anyagot.
A kutatásokhoz nem is kellett túl messzire menniük. A campus közelében sok cinkérc található, amelyet kibányásztak és a meddő anyagot hátrahagyták. Ha germániumban gazdag vízzel locsolják az ezen a talajon elültetett úgynevezett energianövényeket, például napraforgót, kukoricát, akkor ezek természetes biológiai folyamataik révén felveszik a germániumot a gyökereiken keresztül.
A növényeket learatásuk után baktériumok segítségével fermentálják, és így nyerik ki a bennük feldúsult germániumot. Az eljárás nagyon praktikus azért is, mert a növényeket egyúttal biogáz termelésére is felhasználják, így
a germánium kinyerése tulajdonképpen csak az energianövény-termesztés mellékterméke.
Az eljárásnak azonban van egy nagy hátulütője.
Az egyes növények nem gyűjtenek össze túl sok germániumot,
így az egész rendszer – legalábbis egyelőre – alkalmatlan az ipari mennyiségű germánium kibányászására.
A kutatók azonban remélik, hogy ez előbb-utóbb megváltozik, és hamarosan sikerül úgy továbbfejleszteni a módszert, hogy költséghatékony legyen a germánium kinyerése.